loverholic robotronic

bevásárlólista

2012-02-27T23:54:00.001+01:00

Elérkezett az az időszakom, amikor állandóan azon jár az agyam, hogy mit tudnék magamon változtatni, milyen új ruhákat meg kiegészítőket tudnék venni, hogyan tudnám feldobni a stílusomat. Megint. Ezt valahogy minden egyes évszak elején sikerül eljátszanom, a végeredmény pedig egy idő után újra az lesz, hogy nyáááááááá mit csináljak – mit vegyek fel – nincsen semmi jó cuccom – ésatöbbi. De mivel nem tudok tanulni a hibáimból, megint akörül forog az összes gondolatom, hogy mit tudnék beújítani tavaszra.

Először is szeretném befestetni a hajamat. Nem rendes festékkel, csak színezővel – nem tudom, engem valahogy elszomorítana a gondolat, hogy már sose kaphatom vissza a mostani hajszínemet. Szeretnék színt váltani, de nem végelegesen, mert akkor mintha magamból veszítenék el egy darabot. De színezni nagyon szeretném! A mostanit is szeretem, de egyszerűen kell valami új. A végéből is vágatok majd 5-10 centit. Talán 15-öt is. Hajszínek tekintetében pedig ilyesmikben gondolkozom:

Most így tavaszra mindenképpen valami világosabbat szeretnék. De hogy pontosan melyiket, vagy valami teljesen mást, azt még nem tudom. (Őszintén, még a fehér hajat sem sikerült elengednem..... Majd, talán, ha egyszer pár év múlva nagyon bevállalósnak érzem magamat....♥)

Rendeltem két új kontaktlencsét is. Amit általában hordtam, azt sikeresen elszakítottam mérgemben a hétvégen síelés közben :D De annak már mindegy volt úgyis. Valami levakarhatatlan porszem költözött rá, és folyton begyulladt tőle a szemem. Ezért most az óriási feketét hordom, amiben még én is félek magamtól. Ehh. Az újak ilyenek lesznek:

Azért kíváncsi leszek magamra ilyen világosszürkéskékes szemmel. :3

Szeretnék egy csomó új gyűrűt, és egyszerre többet is hordani ♥

Meg új körömlakkokat, ilyen színekben:

Najó. Asszem nyäzulyzsfôlyzs. Legközelebb folytatom az új ruhákra vonatkozó nyáltengerrel!

Szent Johanna Gimi 6 - Ketten

2012-02-25T02:31:00.000+01:00

Két és fél órát álltam sorba érte délután, szóval a lábaim enyhén megrokkantak, de megérte. Igyekszem halkan lezavarni a kétpercenként rámtörő röhögőgörcsöket, csapkodom a fejem a falba rendesen, és a szokásos tünetek. Annyira annyira annyira annyira jó! Lassan talán aludnom kéne, tekintve hogy reggel negyed nyolckor indulunk a Mátrába. Meg amúgy is, a könyv már vészesen a vége felé közeledik, és bár szokásom reggelig olvasni, ha ilyesmi van a kezemben, most lehet hogy hagyok belőle valamit holnapra is. Nem akarom, hogy vége legyen!

Atyaég. Ez a könyv egy fél napig tartó lelki orgazmus. Egész héten Cortezeket fogok rajzolni. Pedig amúgy nem is kedveltem annyira! Nyááááá~ ♥

ki dob ki egy macskát az ablakon?!

2012-02-22T01:02:00.001+01:00

Utolsó három óra helyett egy bírósági tárgyaláson voltunk az osztállyal. Igazából arról lemaradtam, hogy konkrétan miért is mentünk oda, sőt, az osztályfőnökünk azt se mondta el, hogy pontosan milyen ügyet tárgyalnak. Mert ő sem tudta. Tehát a birtokomban lévő információ annyi volt, hogy odamegyünk, meghallgatjuk a tárgyalást, és akkor nagyon jó lesz nekünk, de a keddi pesszimizmusomnak hála már előre eldöntöttem, hogy úgyis dögunalom lesz az egész, és ennyi erővel már a suliban is jobb lenne. Kellemeset csalódtam, mert igazából tiszta érdekes volt.

Miután fél órán keresztül igazoltattak minket a bejáratnál, kipakoltatták a zsebeinket, átnyomtak minket egy fémérzékelő kapun, és végigtaperolták az összes embert, akinél becsipogott, végre sikerült bejutnunk a bíróságra. A vádlottat csak hátulról láttam, de nekem már az arany karikafülbevalóitól (pasi volt.) olyan unszimpatikus lett szegény, hogy ott rögtön elítéltem volna. Meg azért is, mert kidobott egy macskát az ablakon, az élettársát a gyerekei előtt verte, meg részegen fojtogatta. Sok undorító ember van a világon. Az első gondolatom az volt, hogy ezen ugyan nincs mit tárgyalni... De aztán jött a védőügyvédje, aki valami olyan hihetetlenül kurvajól összekavart meg szétmagyarázott mindent, hogy öröm volt hallgatni. Bármit mondtak szerencsétlen berendelt szakértők, mindent, egyszerűen mindent a saját előnyükre tudott fordítani, magabiztosan és kis diszkrét fölényességgel. Huj.

Bárki bármit mond, én tényleg élveztem. Oké, két órán keresztül síri csendben kellett lenni, szerencsétlen farkcsontom pedig még jobban megrokkant az egy helyben üléstől, de megérte. Ilyet is látni kell egyszer.

Ezt pedig imádom. Pont annyira bizarr, amennyire lennie kell, az alap dallam valami imádatos, múmia miniruhák és fura robotszerű tánc - hihetetlenül tetszik. Jiába meg alapjáraton szerelmes vagyok.

galaxy nails

2012-02-17T00:31:00.000+01:00

Kiwivel ellentétben én nem forever alone-nak, hanem inkább ősembernek érzem magamat itthon. Hurutos torokhangokkal kommunikálok, a napokat pedig piszkos zsebkendőkben mérem. Délután megettem fél üveg nutellát, az üvegből, kanállal, pár hete valahogy képtelen vagyok normálisan működni! Orvosnál is voltam, kint tombolt a hóvihar, ő pedig annyira megörült nekem, hogy kiírt betegnek egész hétre. Ámen. Amíg több ezer oldalnyi detektívtörténet van halomban az ágyam mellett, áldásom a bölcs döntésére.

A körmöm meg ilyen lett, még nem döntöttem el, hogy utáljam vagy szeressem:

Ha messziről nézed, és eléggé hunyorítva, akkor némi jóindulattal tényleg úgy néz ki, mint a csillagpor az űrben, meg galaxisok és csiribú csiribá. Ha pedig még jobban hunyorítasz, akkor már csukva van a szemed, szóval úgyis tökmindegy.

fetrengés

2012-02-14T02:01:00.003+01:00

Annyi dolgom lenne. Kérdőíveket gépelni, valami rend-félét összehozni a szobámban, mert már megint olyan, mint valami csövestanya. A problémám viszont az, hogy bármit csinálok, egyre csövesebbnek látom, oké, ez magam előtt is elég félresikerült kifogás, az meg végképp nonszensz, hogy még mindig BANÁNOSLÁDÁK vannak az ágyam alatt meg mellett meg mittudoménhol, mert képtelen voltam helyet találni a cuccaimnak. Hét hónap alatt. A szemetesből meg kifolyik a sok zsebkendő, de komolyan mondom, már attól szédülök ha a fejemet felemelem, ezért egész nap fekszem, Sherlock Holmest olvasok, és nosztalgiázva visszagondolok, hogy milyen rémálmaim voltak néhány részétől, amikor még alsós koromban először került a kezembe. Amúgy vírusos torokgyulladásom van. Az öcsém egy éjszaka alatt meggyógyult, én meg kidőltem egész hétre, annyira jellemző, hogy az már fáj. Olyan a hangom, mint valami százéves tüdőbeteg nagypapának, élvezet hallgatni! Gondoltam, legalább csinálok valami értelemeset is itthon, de ez sajnos ott is maradt a gondolatok szintjén. Holnap valahogy összekaparom magam, mert régi füzetlapokat szeretnék keresni. Hajtogatok belőlük még pár papírmadarat, fellógatom őket a mennyezetre, aztán ezzel további két hónapra elintézettnek tekintem a szobámat. A másik, amit csinálni szeretnék: űrmintás körmök. Na, erre kíváncsi vagyok, hogy hogyan valósítom meg. Tanulnom is kéne valamit, de neeeem megy, pedig már előre rettegek, hogy mi lesz itt, ha újra suliba kell mennem. De addig még itt van a Conan Doyle: A sátán kutyája című könyve, és amíg olvasok, addig sem kell semmire gondolnom. Életfilozófia vége.

A Sherlock Holmes könyveimen fellelkesülve pedig tegnap éjszaka megnéztem a mozifilm második részét (Árnyjáték). A sztorija nem egy nagy agylövés, a karakterek rendesen felturbózva, az eredetivel nincsen köszönőviszonyban sem (~~bár ez már az első részből is kiderült~~), de a látványvilág eszméletlen, és az agyamat is elég rendesen szétröhögtem, nem is kevésszer. Összességében rendesen összerakták, ha valaki nem valami agyeldobósan csavaros detektívtörténetre áhítozik. Én az első filmből kiindulva nem áhítoztam arra, szóval kellemes volt :D A főszereplő-párost meg egyszerűen imádom, Robert Downey Jr. és Jude Law annyira hihetetlenül szexik együtt, hogy a néhány enyhén homoerotikus jelenetük alatt diszkréten nyüszítve csapkodtam a fejem a falhoz. Nna.

utóirat. akit érdekel Katy Perry legújabb száma, itt hallgassa békével. Olyan... Katys.

2012-02-11T02:09:00.000+01:00

come on, come on, don't leave me like this

i thought I had you figured out

something's gone terribly wrong

~~you're all I wanted~~

boltkór

2012-02-08T00:23:00.002+01:00

ezeket akarom.

Honnan, honnan, honnan, de honnan szerezzek pénzt? Most vittem be gépbe száz kérdőívet, de mire fizetnek érte, szakállam nő. Gerincsérültekről szólt, a következő adagban meg epilepsziások vannak. Igazából tök érdekes. Csak azokat szoktam nagyon utálni, akik néha random nem töltenek ki pár dolgot, én meg nem veszem észre, és aztán keresgélhetem hogy hol csúszott el az egész. A kedvenc kérdésem: "Karikázza be, hogy milyen erősségű fájdalom volt a legjellemzőbb az elmúlt hónapban, és írja le, hogy az időnek mekkora százalékában érzi a különböző fájdalmakat." És felsorolva egy csomó különbözően erős fájdalom, mellette előzékenyen még százalékjelek is, hogy azt ne kelljen nekik odaírniuk. De most komolyan, ez valami IQ teszt? Szegény ember, nem elég, hogy gerincbeteg meg epilepsziás, de még azt is tudnia kéne, hogy most pontosan milyen százalékban érez mekkora fájdalmat? :D A másik kedvenc részletem: "Tegyen ide x-et, ha önnek nincsen nyírandó gyepe." Ha önnek nincs nyírandó gyepe! Oké, hagyjuk, ez valószínűleg csak szerintem hangzik viccesen. Szeretek adatbevitellel dolgozni. (:

Heey, és a bugyis klip! Imádom. Imádom ezt a nőt. Az egészet imádom!

you and i, we were born to die...

2012-02-04T23:48:00.009+01:00

Amikor hülyeséget csinálsz, közben minden normálisnak és helyénvalónak tűnik, az agyad racionálisan gondolkodó részét pedig próbálod elfelejteni. Neki majd holnap lesz dolga. Amikor felébredsz, és próbálod összerakni az emlékeidet, de minden foltos és semmi nem függ össze, és talán nem is akarod, hogy minden a helyére kerüljön a történetben, mert tudod, hogy csak csalódnál. Magadban. Benne. Mindenkiben. Élvezd ki, amíg zavaros a világ, mert addig sem kell rájönnöd, hogy megint csavartál egy kicsit az életeden, nem eleget ahhoz, hogy bárki észrevegye, de neked mégis elég töprengeni valót adjon a következő éjszakákon. Élvezd, amíg illúziók vesznek körül, mert addig sem kell emlékezned, hogy ez valaki másnak az élete. Túl hamar kivilágosodik, kint állsz a hóviharban a buszra várva, és nem tudod megkérdezni senkitől, hogy hogyan tovább. Senki más nem mondhatja meg, hogy ki vagy, de mit csinálsz, ha a válaszokat elvesztetted valahol a sűrű éjszakában, az óra ketyegésében, a szivarfüstben, a suttogásban, a nevetésben? Ki tudja, hogy ki vagy, ha nem te?

Don't make me sad, don't make me cry

Sometimes love is not enough and the road gets tough

I don't know why...

Keep making me laugh,

Let's go get high

The road is long, we carry on

Try to have fun in the meantime

Azóta is csontos bábukat rajzolok, és igen, ennek pont olyan haja lett mint egy méhkaptár és egy vattacukor kereszteződése. Lassan minden nap produkálok egy ilyet, legalább csinálok is valamit a németórákon. Mostmeg már azt se tudom, mit beszélek, nem is látok, fázom és melegem van, de még nem döntöttem el, hogy lázas leszek, vagy csak másnaposság. Na mindegy. Ha minden jól alakul, holnap elmegyek szánkózni a fiúkkal, fetrengek a hóban egy kört, hypotermiát kapunk mindannyian, és szép lesz az élet. De komolyan.♥

és a pókokat is utálom.

2012-01-31T02:17:00.004+01:00

Szeretem az éjszakát ilyenkor, jóval éjfél után, amikor mindenki alszik. Persze rajtam kívül. Jó érzés, hogy ilyenkor senki nem akar tőlem semmit, és kedvemre kiélhetem az aktuális antiszocialitásomat. Azon pedig még bőven ráérek gondolkodni, hogy pár óra múlva hogyan szedjem elő magamat az ágyból, de van egy olyan sejtésem, hogy fél liter kávé és némi pirosságeltüntető-nemirritáljaaszemet-deközbenmégis-csodaszemcsepp közreműködésére lesz szükség. Lehet, hogy lassan le kéne feküdnöm, de tuti valami észlelhető interferenciával és polarizációval rémálmodnék, meg ilyen gusztustalan tengeri papucsokkal, papucsok, jáj, nekem komolyan mondom lábujjfóbiám van. És amúgy is, sürgősen csodálnom kell még pár órán keresztül az iPodomat, ami ma érkezett meg, és ilyen iPod Touch negyedikgeneráció harminckétgigabyte szuperszónikus süt főz mosogat tehenet fej. El is neveztem Lipótnak. Esküszöm, ránézek és annyira gyönyörű, hogy megindul a nyálelválasztásom. Ezt a mondatot visszaolvasva tiszta sznobpicsának érzem magam, de hát na, nyolcadikos korom óta ilyenre vágyok, és belegondolva, mivel én kerestem meg rá a pénzt, úgy csorgatom a nyálamat, ahogy kedvem tartja. És még az itthoni wifi jelszavát is sikerült kitalálnom, pedig senki nem emlékezett rá a családból, szóval netezni is tudok, és mekkorajómár. A gépelés kicsit lassan megy rajta, de valószínűleg csak azért, mert kesztyűben fogdosom, amíg meg nem érkezik a védő bizbasz, amit rendeltem hozzá. Nem akarom az ujjlenyomataimat tanulmányozni rajta, bár kétségkívül egyedibb lenne, ha jól összetaperolnám.

És még a huszonixedik cipőmet is megvettem délután, szóval most duplán örülök, és triplán érzem magam felszínesnek. De annyira szép! Csütörtöktől pedig síszünet, és Gyűrűk Ura maratont fogok tartani itthon. Hö.♥ Hiányzik már Frodó überbrutál kék szeme.

mi leszek, ha nagy leszek?

2012-01-26T01:31:00.005+01:00

Őszintén szólva nem értem, hogy miért ragaszkodom ennyire a jó jegyeimhez, amikor pontosan tudom, hogy ez másfél éven belül már kicsit sem fog számítani. Nem dőlne össze a világ, ha nem lennék kitűnő. Nem lenne semmi bajom, ha engednék a magammal szemben állított elvárásaimból. A szüleimet meg végképp nem zavarná, sőt, inkább örülnének, ha nem lennék ilyen megszállottan maximalista. De bárhogyan is próbálnám lejjebb adni a mércét, nem megy, egyszerűen képtelenség, mert ez vagyok én, és egyszerűen nem tudnék nem ilyen lenni.

Akkor sem, ha szivárványszínű unikornishányás borítaná az utcát.

Ez a nagy probléma van velem. Ha pedig valamiről úgy érzem, hogy nem tudom a lehető legjobban megcsinálni, akkor inkább bele se kezdek. Erősen kellene tanulnom rajzolni, mert így semmire sem viszem, persze eleve nem értem, hogy minek lesz informatika és emelt matek érettségim, ha egyszer a rajzzal akarok továbbtanulni, de hát na. Azt mondtam, azért, mert nincs jobb dolgom. Pedig lehetne. Rajzolhatnék állandóan, hogy legyen valami esélyem bekerülni egy jobb egyetemre, de képtelen vagyok csak úgy rajzolni valamit, csendéletet, akármit, mert akkor kiderülne saját magam előtt, hogy mekkora egy gyökér vagyok hozzá. És egyszerűen nem bírom elviselni, ha hülyének érzem magam valamihez. Period.

Nyáron el kell jutnom egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, hátha ott majd pár nap alatt varázsütésre kikupálnak. Mert annak ez a lényege. Hát én rohadtul nem hiszek az ilyesmikben. Olyan érzés, mintha azt mondanák, hogy hé, gyere már ide, körbetáncollak, megszórlak egy kis őrölt oposszumcsonttal, aztán hirtelen csoda történik, és százszor jobban fogsz rajzolni, mint azelőtt. Ez egyszerűen nem így működik. De végignézve egy csomó előtte-utána rajzot, sőt, ismerve egy olyan lányt, aki eszméletlenül sokat fejlődött ott, hát, egyszerűen el kell mennem valami ilyenre. Még akkor is, ha szkeptikusan állok hozzá. Hátha.

Viszont arra is rájöttem, hogy a következő probléma ott kezdődik, miszerint már arról sincsenek alapvető fogalmaim, hogy egyáltalán mivel szeretnék foglalkozni. Több évig büszkén hittem, hogy divattervező akarok lenni. Aztán szomorúan rá kellett jönnöm, hogy ahhoz nem áldott meg kellő kreativitással az ég. Illusztrátor? Grafikus? Na, ennyi erővel akár kéményseprő is lehetnék, vagy tündérkirálynő, és még mindig több lehetőségem lenne a megélhetésre. De hálistennek ez még azért odébb van. Szeretnék valami bizarr és kurvajó rajzstílust kifejleszteni, hogy lehessen egy galériám, tele beteg rajzokkal mindenféle fehér hajú teremtményekről egykét szarvval meg felemás színű szemekkel meg körgallérral meg a hátukból kiálló kulcsokkal meg szoknyaabronccsal meg bam ratatatata tatatata ta. Ez emberek meg csak néznék őket, hogy what the fuck ezek meg honnan a pokolból jöttek, én meg überkirálynak érezném magamat.
Na, ilyen sajnos nem lesz soha.

Viszont mostanában megint rajzolok. Megszállott fejű játékbabákat kifacsarodott vállakkal, de legalább rajzolok. A múlt heti egyik agyhalott fizikaórán kezdődött, vele:

De élőben valahogy jobban néz ki, és már tesói is vannak. Legalább elfoglalom magamat.

Csak tudnám, hogy a színhasználatom miért van bináris rendszerre redukálva...

hófehérke

2012-01-22T22:17:00.000+01:00

Basszus. Fehér hajat akarok!

az utolsó rajzom 2011-ben.

2012-01-20T01:54:00.001+01:00

oké. ő lesz a férjem :D

villamosvezető saves the day

2012-01-17T23:13:00.003+01:00

Hétfő reggel csodálatos kedvvel indultam el itthonról, belegondolva, hogy fogászatra megyünk az osztállyal, és így – természetesen mindenki legnagyobb bánatára – lemaradunk pár óráról. Délután pedig matekfakt, ahol az elfogyasztott kávémennyiség következményeként az agyam hipersebességre kapcsol, és tízszer okosabbnak érezhetem magam, mint az életem 90 százalékában. Az emberiség többi része viszont láthatólag nem osztotta a hétfő iránt érzett lelkesedésemet, amit azért meg tudok érteni. Tömegnyomor a villamoson, mogorva emberek, ismét egy szép hét. De egy isteni közbeavatkozásnak hála még ők is feldobódtak egy kicsit.

– Következik a következő megálló – hallatszott a hangosbemondóból a vezető hangja, és tudtam, hogy meg van mentve az utazók reggele. – Mindenkinek gratuláció, aki futott a villamos után. Egészségükre a testmozgást!

Én. Imádom. Ezt. Az. Embert. :D Eddig háromszor hozott össze vele a sors, és egyszer, ha sok időm lesz, egész nap Budapesten fogok mászkálni, és felszállok minden 49-esre, hátha ő vezeti. :D Alig bírom gyorsírással jegyezni a megszólalásait, olyan ütemben nyomja őket.

– És már itt is vagyunk, a megállóban várakozó tekintetek, csak serényen, csak szaporán! Ha balra tekintenek, láthatják Gárdonyi emléktábláját, fölötte pedig felszögezve az Egri csillagokat. *értsd: égősor a ház falán.*

– Most pedig, ha beleegyeznek, átmegyünk a Duna fölött. Persze, ha tiltakoznak, akkor is! Leggazdaságosabban, legkönnyebben kijutni a villamosból a bal oldalon lehet, ugyanis ott nyílnak az ajtók. ... Helybéli lakosok elmondása szerint a következő megálló a Kálvin tér. Azt javaslom, higgyünk nekik. ... Barátkozzunk a gondolattal, hogy nemsokára következik a végállomás. Remélem, kellemesen utaztak, mindenkinek szép napot kívánok, és Isten áldását! Hajrá!!

Ájh. Egyszerűen imádom.

/Ráadásul a fogorvos azt mondta, hogy rendben vannak a fogaim. Pedig már felkészültem rá lélekben, hogy kitalálnak nekem 33 lyukasat. És megállapították, hogy nő a bölcsességfogam, köszönöm, ezt észleltem magamtól is!/

De ha már a villamosoknál tartok, pár hete olyanon utaztam, hogy majd összepisiltem magam a gyönyörűségtől. Aztán, amikor elújságoltam a létező összes embernek, mindenki azt mondta, hogy ja, a fényvillamos? Ezt most komolyan mindenki ismerte rajtam kívül? :D

Így nézett ki. Legszívesebben ott rögtön beleköltöztem volna.

képek innen: x x x

estimese

2012-01-15T02:26:00.003+01:00

Pár éve Tihanyban voltam pár napig. Tavaszodott, az évnek abban a szakában jártunk, amikor reggel tiszta és hűvös volt a levegő, nyirkos utakkal és harmattal a leveleken, a nappal szinte már nyáreleji meleg, estefelé viszont 10 fok alá is zuhanhat a hőmérséklet. Szeszélyes április. Már erősen sötétedett, amikor megérkeztünk, csak én és az anyukám, és a szállásunk épületének a közelében vártam, hogy eldöntse, mi elég fontos ahhoz, hogy kipakoljuk az autóból. A szürkéskék bőrkabátom volt rajtam, és bár nem fáztam, ugráltam egy kicsit és dörzsöltem a karjaimat, csak hogy csináljak valamit. Ekkor láttam meg a kutyát. Oda tartozott, ez nyilvánvaló volt - a ház, ahova mentünk, nagy volt, nyáron képzőművészeti táborokat is szoktak rendezni benne. A kutya nem olyan volt, mint ami a mostani szomszédaimnál van, meredt szemű pitbull, hanem farkaskutya. Nem kifejezetten szép, de az én véleményem szerint minden farkaskutya gyönyörű. Odajött hozzám, én pedig megsimogattam, közben egyre hidegebb lett. Az anyukám még mindig a kocsinál volt. A kutya pedig egyszer csak minden átmenet nélkül agresszív lett velem, rámvicsorgott, aztán felém kapott, és megharapta az alkaromat. A nyakán felállt a szőr. Nem tudom, miért látott bennem hirtelen fenyegetést. Nem értek sokat az állatokhoz. Viszont a következő pillanatban már gyakorlatilag harcban álltunk. Egymással szemben, én próbáltam elkerülni, ő pedig többször felugrott, és a karjaimat harapdálta. Többször rászóltam, és próbáltam magabiztosnak tűnni, hátha megalázkodik, de egyre jobban bevadult. Kiálthattam volna, de nem tettem: a racionálisabb felem attól félt, hogy ezzel csak még jobban megijesztem, és támadásra késztetem az állatot, másrészről pedig annyira valószerűtlen volt az egész helyzet, hogy inkább egy filmben éreztem, magam, mint a valóságban. Nem tudom, mennyi ideig folyt ez a néma küzdelem, a karom felé kapdosó, fogait vicsorító farkaskutyával, és velem, ahogy egyre kevésbé sikerült kitérnem az útjából. Valószínűleg csak fél perc lehetett, bár nekem jóval többnek tűnt. A lehető legnyugodtabb hangon odaszóltam az anyukámnak, hogy segítsen, mert a kutya nagyon rám indult. Vagy nem hallotta, vagy nem vette olyan komolyan, mindenesetre hangosabban is meg kellett ismételnem, mire előjött az autó mögül. A farkaskutya, ahogy megérezte, hogy más is közeledik, elengedett, de nem ment el, és szerintem újra rám akart ugrani, amikor az anyukám odaért, és együtt már sikerült elkergetnünk. Akkor, abban a pillanatban nekem nem is tűnt nagy ügynek az egész, valahogy annyira nem illett az egész képbe és az estébe, mintha valaki mással történt volna, ő pedig nem is látta a jelenetet, az autónk eltakart. Csak később, amikor feljutottunk a szobánkba és levettem a kabátomat, vettem észre, hogy a karjaim tele vannak véraláfutással, és az éles fájdalom is eljutott az agyamig. A kabátomon egy karcolás sem látszott. Szinte már menőn éreztem magam, mint valami akcióhős, aki egy egész sereg mutánssal harcolt, de aztán elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nincs rajtam a bőrkabát? Rám ugrott volna ugyanúgy? Véresre rágta volna a karomat? Letépte volna a bőrömet?

Azóta sokszor eszembe jutott ez a "mi lett volna, ha...", de bármilyen abnormálisan hangzik, annyira nem volt felkavaró, sőt, inkább valami morbid lelkesedéssel figyeltem az egyre kékebb-lilább alkarjaimat. Mint amikor tavaly egy nővér rosszul szúrt meg egy tűvel, és elkezdett patakban folyni a vér a könyökhajlatomból. Tehát annyira nem voltam kiakadva, mint az normális lett volna, ráadásul akkor olvastam először a Shivert, és amennyire másik világba illő volt az egész, nagyjából azon se csodálkoztam volna, ha ott rögtön vérfarkassá változok. Vagy csillámunikornissá. Mindenesetre most még idiótábbnak érzem magam, amiért ezt az egészet leírtam, de fogjuk arra, hogy hajnali kettő után már néha kezdenek zavarosabbak lenni a gondolataim.

ezekről a képekről se tudnám megmondani, hogy hogy kerültek ide,

de mindegy is, most már amúgyis jöhet az instant halál,

intravénásan

unforgettable

2012-01-11T02:44:00.000+01:00

Égősorok a fákon. Cseresznyés dohány illata. Szemerkélő eső, hideg januári este. Keringőzene. Gyűlölet.

Megkértem az apukámat, hogy tanítson meg, hogy kell pofonvágni egy fiút, úgy rendesen. Jól jöhet még...

írok majd rendesen is, ígérem

we were in love,please don't make me cry

2012-01-03T23:10:00.004+01:00

Viaszbábu akarok lenni, hogy ne érezzek hideget és forróságot, örömöt és bánatot, hogy ne érezzek semmit, legfőképpen ne ezt a kaparó érzést a torkomban, amiért azt hittem, hogy fontos vagyok valakinek, pedig kicsit sem. Csak tudnám, hogy miért próbálom mindig rendbe hozni a dolgokat, hogy miért teszek úgy, mintha minden rendben lenne, mintha nem lennék csalódott és mélyen megbántott, hogy miért mosolygok rá mégis.

Csak egy bábu akarok lenni, hogy ne reménykedjek naivan, hogy hátha most az egyszer máshogy lesz, miközben az eszem tudja, hogy már sosem leszünk ugyanazok, mint régen, az óra nem jár visszafelé, és minden másodperccel egyre távolabb kerülünk egymástól. Csak ülni akarok egy sarokban, műhajjal és szép ruhában, hogy ne tudjak szeretni olyanokat, akik csak kinevetnek, aztán keresztülnéznek rajtam, mintha nem is lennék...

Valahol valami elromlott, és én nem tudok visszamenni az időben, hogy megjavítsam.

2012, please be good to me

2012-01-01T23:50:00.001+01:00

Szilveszter éjszaka, öt fiúval egy kocsiban, émelyegve a túl sok vízipipától és a három zacskó csipsztől, kesudió a számban, bömbölő zene, tudva, hogy a sofőr még nálam is fiatalabb, igaz, hogy csak egy nappal, de azért fiatalabb... Mennyire hihetetlenül überkirály már, hogy vezethet?! Legszívesebben megkértem volna, hogy egész éjszaka kocsikázzon a városban. Régen éreztem magam ilyen feelingesen.

megint eltelt egy év. sok mindent szerettem volna.

most miért fogadnék meg bármit is?

i was too good so far.

make me come alive
come on and turn me on.
turn me on
t u r n m e o n
turn me on
turn me on

ibolyaszín

2011-12-30T03:15:00.002+01:00

Egyik éjszaka kimentem a kertbe. Különösebb oka nem volt, azon kívül, hogy nem bírtam aludni a fáradtságtól. Sokáig feküdtem ébren, és lassan minden gondolat az értelmét vesztette.

Észrevetted már, hogy sötétben minden teljesen más? Olyan volt, mintha valahol máshol lennék, mintha valamikor átléptem volna Tükörországba. Ezt a kertet nem ismertem. Biztosan hideg volt, de egyáltalán nem fáztam, pedig csak egy poncsót vettem fel, sőt, még ki is dugtam alól a karjaimat, mert jobban akartam érezni a bőrömön a levegőt. Az eget néztem. Ködös volt az idő, és egy csillag sem látszott, de nem volt sötét, az ég a lila árnyalatiban játszott, a mély adventi lilától és a fakó levendulától az egészen rózsaszínesig. Semmi nem tűnt valószerűnek, és mégis valóságosabb volt, mint az egész napom addig a percig, amikor ott néztem a fák fekete sziluettjét, és hagytam, hogy a tiszta levegő kimossa az agyamat és a szívemet. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban, de jó érzés volt, akármeddig ott tudtam volna maradni. Egészen a leghátsó részig mentem, és csak álltam a kerítésnél, örültem volna, ha megáll az idő, és az ég örökre rózsaszínes-sötétlilás marad fölöttem.

Álomszerű érzés volt, mintha bármit kívánhatnék, és teljesülne, de nem kívánnék semmit, mert minden jó, ahogy van, és unikornisok jönnének elő a fák mögül és szentjánosbogarak röpködnének körülettem, mintha el tudnék repülni én is, és a világ egyetlen könnycsepp lenne, ami egy pillanat alatt felszárad.

A szomszéd kertből egy kutya jött a kerítéshez, morogva, készen arra, hogy jól megugasson. Mozdulatlan maradtam a fa mellett. Nem látott rendesen, nem értette a helyzetet, próbált jobb helyet keresni a kerítés mentén, hogy rájöjjön, mivel is van dolga. Ő is megállt, és csak néztük egymást pár percen keresztül, ő arra várva, hogy valami gyanúsat tegyek, én pedig, mert éppen nem volt jobb dolgom. Egy gally összeroppant a lábam alatt. Egyedül akartam lenni újra, ezért még egy utolsó pillantást vetettem felfelé, próbáltam egy pillanatban kitalálni a nevét a lila összes tónusának, aztán sarkon fordultam. Azt hittem, a kutya ugatni kezd, amint megmozdulok, de csöndben nézett utánam, én pedig visszamentem a házba.

A takaró alatt hideg volt, és az ablakból feketének látszott az ég.

atyavilág

2011-12-29T03:39:00.000+01:00

Mi lesz itt. Ezek nem is emberek!

marshmallow~

2011-12-24T20:04:00.004+01:00

Karácsony... Nálunk még sehol sincsen, ajándékokat kéne csomagolni, töltött tojást csinálni, a karácsonyfánk meg elég vicces, mert minden szögből asszimetrikus, és olyan ferde, hogy csak a csoda menti meg az azonnali eldőléstől. Nekem tetszik. Éppen meghámoztam 20 tojást, amik viszont direkt ki akartak szúrni velem, mert nem főttek meg rendesen, és a héjukkal együtt lejött a fél tojásfehérje is. Olyan gyönyörűek, hogy rossz rájuk nézni, de végülis a gyomrunknak úgyis mindegy. Majd fölülre teszem azokat, amik legkevésbé néznek ki gnómul.

Tegnap este én vigyáztam itthon a testvéreimre, amíg a szüleim színházban voltak, és meglepetésként rendet raktunk az egész házban, bár párszor jó testvéries szeretettel fenékbe kellett rugdosni őket, hogy ne csak én csináljam egyedül. Szép lett. Ma már csak be kellett suvasztani pár dobozt az ágyak alá, amik a nappali közepén laktak a költözködés óta. Az óriási könyvespolc is kész lett pár napja, tiszta intellektuálisan néz ki. Lassan meg se ismerem a lakást!

Rendrakás közben zenét hallgattunk, és nagyon tetszett nekik IU Marshmallow című száma, főleg, amikor a klipet is megmutattam hozzá :3 Rögtön jött a könyörgés, hogy valamikor vegyünk (mi a magyar neve? Pillecukor? De hülyén hangzik.), úgyhogy ma elrohantam a boltba, öt perccel zárás előtt oda is értem, és hoztam egy óriási csomaggal karácsony örömére.

Őszintén, szívesen édelegnék még itt, de az előbb adtak ki nekem egy ajándékhegyet, hogy csomagoljam be. Megyek is. Ez az első alkalom hosszú idő óta, hogy egyáltalán, egy kicsit sincsen kedvem gépezni.
Nagyon szép estét<3

És boldog karácsonyt mindenkinek! ♥ ♥

kai

2011-12-23T18:34:00.001+01:00

Hm. Majd meglássuk, mi lesz belőletek.

hav

2011-12-22T23:50:00.003+01:00

Tegnap a téli szünet tényleges kezdete előtt még várt az egész iskolára egy ünnepi istentisztelet. Gondolom mindenki élvezte, legalábbis abból ítélve, hogy heten aludtak a padra borulva, hárman olvastak, meg olyan is akadt, aki a mobilján játszott. És ezek csak a körülöttem ülők voltak. Az ötödikesek betlehemezésére viszont odafigyeltünk rendesen, vagy legalábbis én igen, mert azért jár nekik a respekt, hogy megtanultak vagy negyven percnyi szöveget.

Amikor ezt is mindenki túlélte többé-kevésbé sikeresen, és kizúdultunk a térre, rögtön estünk is egymásnak a nagy ordítástól. Ugyanis abban a pillanatban kezdett esni a hó. És bármire a cserkész becsületszavamat adom, nem mintha valaha is cserkész lettem volna, csak szeretem ezt a szókapcsolatot, hogy én semminek nem örültem még ennyire az elmúlt pár hónapban. Úgy kellett lelőniük a többieknek, mert ugráltam, mint valami Duracell nyuszi. Ittunk csokis lattét, aztán Zsófival elmentünk boltokat nézni, mert egy irdatlan nagy leopárdmintás szőrös izékabátot szeretne karácsonyra. Hát, jó. De eskü, hogy neki még jól is állna.

Viszont haza nem mentem még úgy egy órán keresztül, csak mászkáltam össze-vissza az utcánk mellett lévő töltés mellett, zenét hallgattam, néha megállva, hogy minél több hópehely jusson az arcomra, a sálamra, meg mindenhova, és egyáltalán nem fáztam, csak azt éreztem, hogy

mennyire eszméletlenül boldog vagyok,

és hogy bárcsak örökké itt állhatnék egyedül a hóesésben. Alapszinten is szeretni szoktam a világot, legalábbis a jobb napjaimon, de néha-néha előfordul pár olyan pillanat is, amikor egyszerűen minden tökéletes. Amikor egy kis időre teljesen kerek a világ, és nem létezik olyan dolog, ami ebbe bele tudna rondítani. Régebben, amikor ilyet éreztem, mindig attól féltem, hogy mikor lesz vége. Most már tudom, hogy szép lassan úgyis elmúlik, és ez nem is baj, mert úgysem lehet mindig minden hibátlan, de legalább megpróbálhatom megragadni azokat a perceket, amíg ilyennek érzem az életet. Ki tudja, mikor lesz újra ilyen...

Aztán végül hazamentem, valamikor délután kettő körül, bedőltem az ágyba ruhástul, majd röpke 18 – TIZENNYOLC – órás alvás és egy seregnyi hihetetlenül beteg álom után ma reggel ébredtem fel, arra, hogy még mindig eszméletlenül fáradt vagyok, de pszichológushoz van időpontom reggel 10 órára. Hajnali 10 órára. Hja, a hó nagyjából sehol, éljen az élet. Kérem vissza a tegnapot!

vízbontás, sötétszakasz

2011-12-21T02:51:00.005+01:00

Már régen megtanultam, hogyan válasszam el egymástól az érzelmeimet. Egyszerre szenvedek néha, mert nagyon fáj valami, és ugyanakkor boldog is tudok lenni, annyira, hogy legszívesebben körbeugrándoznám az osztálytermet. És ez nem az a 'kívül-mosolygok-de-belül-éppen-meghalni-készülök' – féle boldogság, nem színlelt, hanem teljesen igazi. Ilyenkor félre tudom tenni azt, ami bánt, és örülni annak, aminek örülni lehet, mert ez sokkal jobban megéri az időt és az energiát, mint az önmarcangolás. Aztán pedig szenvedek, pontosan akkor, amikor engedélyezem saját magam számára, hogy szenvedjek. Kikapcs. Bekapcs.

Soha nem szoktam leírni az érzéseim fájóbb oldalát, mert egyrészt nem szeretek rinyálni, kettő, mert ettől gyengébbnek érzem magamat. De ezzel sokan így vannak. Most viszont meg akarok szabadulni ettől a keserű érzéstől a torkomban, a lehető leggyorsabban, mert közben annyi boldogságot is érzek, hogy mindjárt elrepülök tőle, egészen a Szaturnusz Dione nevű holdjáig, meg még azon is túl, de azért azt mégis kellemesebb úgy, ha előtte lejátszódik a sötétszakasz, redukálódik a széndioxid, meg ATP és NADPH, vagy ki amit akar, és mehetek nyalókaföldre, ahol kedves az összes ember, és mindenkit nagyon-nagyon szeretek. Mese vége. Rossz hatással van rám Fazakas tanárnő.

Szóval, van az a fiú. Igen, ahol valami kínlódásról van szó, ott az esetek többségében jelen van egy ilyen 'az a fiú'. De ez a fiú nem olyan fiú. Nem szeretnék tőle semmit, ezt biztosan tudom. De mégis, az a kapcsolat, ami köztünk van – vagy máskor pont hogy nincs – hihetetlen mértékben tud frusztrálni. Tőle minden bántó szó tízszer rosszabbul esik, és abba az igen szűk rétegbe tartozik, akiket időnként tényleg tudok utálni. Úgy igazán. Ebbe a rétegbe pedig elég nehéz bejutni, tekintve hogy akárhogyan számolom, összesen két ilyen embert ismerek. Ő az egyik. Nice job!

Ő az egyetlen olyan ember is, akivel tényleg bunkón szoktam viselkedni. Szándékosan bunkón. Pedig másnál mindig figyelni szoktam, nehogy bántót mondjak, de az ő megszólalásaira nem tudok máshogy reagálni. Ő tud a legjobban megbántani, mert neki ismernie kéne engem, neki tudnia kéne, hogy mi esik nekem rosszul, neki figyelnie kéne rám...... Ezt az egészet annyiszor eljátszottuk már! És mégis, mindig, újra és újra. Tahó velem. Tahó vagyok vele. Néha kibékülünk: igen, paraszt vagyok, igen, te is az vagy, akkor most legyünk kedvesek egymással. Egy ideig kedvesek vagyunk. Aztán restart elölről.

Utálja, ha "pszichologizálok", én meg utálom, hogy az értelmi intelligenciája alulról veri a Mariana árkot.

Nagyon tudom utálni. Nagyon. És van ez a másik oldala a dolognak, ami néha bejön a képbe, és okozza itt nekem a szexuális frusztrációkat, meg az öreg bojtár szakállának tépkedését meg miegyebet, mert akárhogyan is utálom, néha legszívesebben magamhoz rántanám és megcsókolnám. Első körben. Nem részletezem, a kémia él és működik, halleluja, nem is jöhetett volna jobb helyre! Menjen Grönlandra terepjárót építeni, de ne hozzám. És ne pont vele. Ez az egész egy vicc, de tényleg, ha elképzelem magam mellette, csak röhögni tudok, ha hosszabb távon képzelem el magam mellette, hát, azt inkább már el se képzelem.

Amúgy rohadt mértékben nem erről akartam beszélni, de azért jólesett leírni.

Ami jelenleg kibaszottul fáj, hogy ma a legjobb haverjaim konkrétan dobtak engem, mert... Miért is? Mert egy másik lány ott kellette magát nekik? Holnap meg majd ölelgetnek, mert jajdearanyosvagyok? "Őket meg ki nem szarja le." – Köszönöm, igen, hallottam, ha mondjuk nem pont a fülem hallatára sajnáltok le minket, akkor az én mesém se tartott volna eddig, és holnap nem akarnék a szájatokba lépni tízszer. Hú. Ezt most tényleg én mondtam? Kezd rajtam kijönni a serdülőkori brutalitás, ahogyan drága pszichológus apám is megjósolta. Bár ezt még hatodikos koromban mondta, szóval most már tényleg ideje volt.

És te. Igen, te. Tőled esik a legrosszabbul, tekintve hogy előtte nagyjából tíz perccel kötöttünk nagy karácsonyi fegyverszünetet, és beszéltük meg, hogy most aztán tényleg kedvesek leszünk egymással, meg mosolyogtál rám és ültél úgy, hogy direkt összeérjen a lábunk, vagy véletlenül, tökmindegy, és éppen azon a végén voltam a dolognak, hogy imádtalak. Mindenkit imádtam. Nyalóka-land fever volt, meg cukor só és mindenmijó, már csak a pindúrpandúrok hiányoztak! De mire ők is befutottak volna, már fostatok a fejünkre, és a végén még ki is röhögtetek minket, mert olyan vicces gyerekek vagytok mindig.
Nektek is boldog karácsonyt.

Hú. Sose írtam még ennyit az érzéseimről egész életemben. Nem hiszem, hogy bárki is elolvassa, sőt, jobb is, ha senki nem olvassa el. Hosszú, meg amúgy is, kit érdekel, de én komolyan büszke vagyok magamra, hogy sikerült ezt kiírnom magamból. Most már biztosan tudom, hogy holnap teljesen felhőtlenül tudok boldog lenni, és most is boldog vagyok, és ennek a megírása előtt is boldog voltam. Annyi minden van, amiért boldognak lehet lenni. Most meg PLÁNE, mert ááááááááááááájj meg nyuuuuuu meg ííííííííííh meg aaaaaaaaaaa. De az már a fényszakaszhoz tartozik.♥

Azért furcsa, hogy az ember egyszerre képes a mennyben járni és a föld alatt kúszni. Furcsa egy világ ez. :)

deathly hallows

2011-12-20T00:42:00.005+01:00

Első szobadekorációs lépésként egy kis Harry Potter-feelinget próbáltam összehozni. Önkényes módon a frufrumat mindig papírvágó ollóval vagdosom, ezt meg csakazértis a hajvágó ollóval vágtam ki. A legújabb ötletem pedig, hogy szeretnék egy fél agancsot a szobámba. Ez a világalkotó terv azonban sajnos még nem kristályosodott ki teljesen, meg amúgy sem valószínű, hogy a közeljövőben nyílpuskával fogok lődözni a prérin, vagy a tundrán, vagy akárhol, hogy megszerezzem a trófeát. És természetesen nem is kívánom egyetlen állat halálát se (kivételt képeznek ez alól a pókok, amiket szadista élvezettel lapítok össze), csak tetszett az a szó, hogy nyílpuska, és fel akartam használni egy mondatban. Hát, ez lett belőle.

Szeretem a háromszögeket!

utólagos megjegyzés. A fent látható szöveget nem kell feltétlenül elolvasni, mert konkrétan álmomban írtam.

De gondolom, most már úgyis mindegy.

to infinity and beyond

2011-12-18T00:30:00.004+01:00

Lassan vagont lehetne rekeszteni a németórákon megoldott sudokujaim számával, ezért a legutóbbit most azzal töltöttem, hogy diszkréten egy fektetett nyolcast tetováltam magamra alkoholos filccel. És sokáig el is voltam vele szép csendben, tekintve hogy bal kézzel fogtam a tollat. Nem hiszem, hogy feltétlenül bőrápoló megoldásnak minősül, de azért tetszik, i'm sooooooo gonna have a tattoo like this when i grow up. Ezt most jól esett angolul leírni. De addig is inkább kérek karácsonyra egy henna tollat.

Jájdejó, a padlóm egy szemétdomb, nem vettem még senkinek karácsonyi ajándékot, hamarosan az összes fogam kihullik a nyalóka-túladagolástól, és még hó sincsen. Viszont délután próbáltam magamnak téli hangulatot csinálni a remek karácsonyi zeneválogatásommal, és egész jól ment. Mondjuk azt nem hiszem, hogy más is a karácsonyi zenék közé sorolná például a Ring Ding Dongot, de hát na. :D Ezt hallgattam tavaly télen, ezért most is tél-érzésem lesz tőle. Nem igazi tél-érzés, hanem csak olyan nosztalgikus, de jobb, mint a semmi. :)

A szünetben tényleg jó lenne végre kezdenem valamit a szobámmal, akarok venni egy parafatáblát az asztalom fölé, meg elmenni és kinyomtattatni képeket, hogy legyen mit a falra pakolnom, de valahogy az ilyen ötleteim mindig úgy végzik, hogy az ágyamon hasalva találom magamat egy laptoppal szemezve. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

A mai napom pedig azzal telt, hogy a földön fetrengve darukat (darvakat?) hajtogattam a matekfüzetem lapjaiból. Majd fellógatom őket a mennyezetre, és olyan jó lesz nekem, hogy nagyon, bár sajnos úgy érzem, hogy bármivel próbálom kidekorálni a szobámat, előbb utóbb úgyis ronda lesz valahogy. Éljen az optimizmus.

Atya világ. Sose éreztem még ilyen antiszociálisnak magamat!

Kíváncsi vagyok, milyen lesz a karácsony így az új házban. Minden karácsonnyal kapcsolatos emlékem a régi lakásunkhoz kötődik, ha azokat a zenéket hallgatom, mint tavaly karácsonykor, akaratlanul is az jut eszembe, hogy ott milyen volt, és egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy itt milyen lesz. Kicsit félek is, hogy egyáltalán lesz-e itt olyan ünnepi hangulat, mint amit az eddigi éveim során megszoktam. Sokkal, milliószor jobban szeretem az új lakásunkat, de mégis, az új dolgok mindig furák, és sokszor kényelmesebb lenne elővenni a régi érzéseket. Néha sajnálom, hogy nem lehet.

i'll take a potato chips..AND EAT IT.

2011-12-16T22:56:00.001+01:00

Arra jöttem rá, hogy kicsit snassz dolog, ha a könyveim banános ládákban rohadnak az ágyam alatt négy hónapja, miközben van gyönyörű üres, plafonig érő polc, amire prímán rá lehetne őket pakolni. Igen, valóban, négy hónap kellett, amíg erre rájöttem. Neki is álltam felrakni az összeset, de amikor már az öcsémet is munkára fogtam, és nagyjából készen lettünk, kezdtem úgy érezni, hogy az összes könyvem iszonyatosan csúnya, és milyen hülyén néznek már ki ilyen összevissza színűen a gyönyörű szobámban. Tehát a legújabb elhatározásom: be fogom kötni az őket natúrszínű csomagolópapírba! Mind egy szálig! És még komolyan is gondolom. Éljen az eljövendő téli szünet, annyi könyvem van, hogy januárig egyfolytában kötögethetem őket. 2013 januárjáig.

Mintha azon kívül nem lenne elég dolgom a szobámmal, az egészet egy nagy romhalmaznak látom, segítség. Az ágyam az egyetlen menedékem!

Az ablakról is lekapartam végre azokat az óriási matricákat, amiket azért raktak oda az előző lakók, hogy ne lehessen belátni. De hozzám így se fognak belátni, mert van függönyöm, kettő is, bibibí, és még az sem érdekelne ha belátnának, csak ne legyen ott az a ronda zöld-narancs matrica. Fél órán keresztül szedtem lefele foggal körömmel vasvillával gránátvetővel. Aztán még fél órán keresztül az undi ragacsot, amit otthagyott maga után. És miután lejött a ragacs is, észrevettem, hogy új lakóhelyet választott magának. A kezeimet. Vakarhattam le onnan is gyönyörüségesenokossan.

Amúgy éppen olyan "faszomazegészvilágba" hangulat uralkodik errefelé, és persze, megesik az ilyen az emberrel, de hogy pont karácsony előtt? Karácsonyi hangulatot akarooook, de még sima téli hangulat sincsen egyenlőre >< Bár a karácsonyi vásárok anélkül is szuperálnak. A héten elmentünk bódék körül sétafikálni Zulival meg Zsófival. Zuliról annyit kell tudni, hogy egy török hercegnő, vagyis szerintem úgy néz ki, Zsófi meg Zsófi. És pont ez a jó benne. Zsófinak megvan az a kellemes tulajdonsága, hogy a beszélgetés a társaságában mindig ott köt ki, hogy elmeséli, mit evett legutoljára. Teljes részletességgel természetesen. :D Ennek van A és B verziója is. Az A verzió arról szól, hogy Úristen annyira jóóóó, mert ma még csak egy almát evett és mást már nem is fog, a B verzió meg arról, hogy Úristen annyira jóóóóóóóó, mert tegnap éjszaka tökre megéhezett, ezért evett egy óriási zsíros kenyeret, aztán egy paprikás-szalámisat, aztán krumplinudlit, töltöttcsirkét, borjúoldalast, mittudoménmit :D Imádom Zsófit.

Tehát Zsófi jelenlétével meg is volt az alap téma, főleg, mivel egy krumplicsipszes bódé előtt sikerült leülnünk, és egy idő után természetesen muszáj volt bevásárolnunk a készleteikből. Annál is inkább, mert nekem rögtön az lejtett táncot a fejemben, hogy I'LL TAKE A POTATO CHIP.....AND EAT IT!! *epic music plays*

Nagyon jóarc volt az eladó nő, adott nekünk valami fokhagymás trutyit is hozzá, ingyen. Biztos örült neki, hogy élő reklámot biztosítunk az üzletnek, ahogyan nagy csámcsogással ott ülünk. Bár miután Zsófi elkezdett úgy viselkedni, mint akinek volt valami a cigijében, inkább elriaszthattuk a vevőket, főleg, miután elkezdte a járókelőket hangosan elkeresztelni egyesével Püntyinek. Mi Zulival nagyon diszkrétek voltunk, mert csak csöndben sírtunk a röhögéstől.

Még sok ilyen délutánt kérek szépen<3

^ REKLÁÁÁÁÁÁÁÁÁM, látod néni hogy milyen jófej vagyok?

Kapok még fokhagymás trutymót?

je veux être tons super hero

2011-12-15T02:00:00.002+01:00

Megpróbáltam összehozni valami téliesített dizájnt, hát én ilyen sokat még életemben nem bénáztam semmivel. De most már alakul, és kezdem egyre okosabbnak érezni magamat. Még kis hópelyhek is kolbászolnak összevissza bekilefelföl meg által rajta, szóval senki nem mondhatja, hogy nem tettem meg mindent a hangulat érdekében. Ha már kint nincs egy darab koszlott hódarabka sem. Holnap befejezem a nagy művet, bár igazából nem tudom, mi értelme, mert később úgyis vissza fogom rakni a mostanit, mert ez az agancsos lány az aktuális szerelmem. Az egyik aktuális szerelmem.
Remélem, az emberiség számos része meghallgatta kellő térdreborulások és dicsőítések közepette a lentebb említett U-Kiss számot, aki meg nem, hát az így járt. Pedig érdemes lett volna.

Gangangangan legyen már végre szünet leragad a szemem

Ő a legújabb szerzeményem. (Ha érdekel valakit: a Zarában található; 5595 Ft. :3)
Olyan, mint a kedvenc pólóm, csak szürkéslilásfeketés kiadásban.^^

Ikertesók, hujujuj<3

turning on the broken light

2011-12-11T20:13:00.002+01:00

Azért ennél hihetetlenül kurvajobb számot régen hallottam.
♥

go get me some coffee.

2011-12-10T23:11:00.001+01:00

Annyi irreális módon felesleges dolgot veszek állandóan, hogy mostanában erősen próbálok odafigyelni, hogy vásárlás helyett olyan témákon gondolkozzak, mint mondjuk a pikkelyes csigák szaporodása. Bár nem mondanám, hogy bejön a taktika.

Viszont ezt a gyűrűt most tényleg muszáj volt megvennem! Már egy hónapja beleszerettem, mert annyira értelmetlen, hogy pont nekem találták ki. Pénzem az nem volt, ezért akkor le kellett mondanom róla, és természetesen két perc alatt full elfelejtettem a létezését. Viszont amikor ma szembetalálkoztam vele, már nem tudtam otthagyni, ráadásul még L is eszembejutott róla, meg hogy milyen jó lesz ezzel játszani órák alatt, mivel a csésze mágneses, és le lehet venni a csészealjról. Aztán visszarakni. Aztán megint le. Hát nem egy csodálatos találmány?

Ennél csak a homokórás nyakláncomat szeretem jobban. Így belegondolva elég durva, hogy németen érdekesebb volt negyven percen keresztül azt bámulni, mint odafigyelni, hogy miről is van szó. De végülis tekintve, hogy a németórákon egy megoldott feladat per óra sebességgel haladunk, nem hiszem hogy sokról maradtam le vele.

Hát nem eszméletlenül rohattjóóóóó?

i look like a friggin ufo

2011-12-08T22:56:00.000+01:00

Furfur PearlPrime Silver - ez a fantázianeve az új kontaktlencsémnek, amit abban a reményben vettem, hogy majd természetesebben fog kinézni, mint az eddigi. Hát, ebben tévedtem, mivel ha az előzőben úgy néztem ki, mint egy transzvesztita Edvárdkálen, akkor ebben meg úgy nézek ki, mint egy éhes Edvárdkálen. Nekem mondjuk tetszik, de miután Ádám diszkréten megérdeklődte, hogy alienek voltak-e a szüleim, kicsit azért elgondolkodtam, hogy jó választás volt-e. Még nem jutottam döntésre.

De most nem érek rá ezen agyalni, mert éppen fontos fetrengenivalóm van, meg közben törit tanulok és animét nézek, és depizek, mert nem tudok választani két kitalált karakter és egy koreai énekes között. Hja. Egy átlagos este. :D De legalább van nyalókám.

Délután, amikor próbáltam felszállni a villamosra, egy százéves mami konkrétan félretaszított az útból, hogy ő szállhasson fel először. Én meg elkezdtem szakadni, mire úgy nézett rám, mint aki mindjárt agyonver a retiküljével. Ilyen is van.

Íme a lencse közelről, így elég jól néz ki, de csak mert telibevilágítottam a szemem egy lámpával...

itt és most

2011-12-08T00:03:00.000+01:00

a legjobb érzés: bébigerezdeket találni a narancsban

a legidegesítőbb érzés: amikor körömvágáskor a levágott darabka kilövi magát a jó fenébe, hogy aztán éjszaka vécére menve ordítva korcsolyázzak a falnak, mert valahonnan beleállt a talpamba

a legrosszabb érzés: nyalókaelvonási tünetek

a második legjobb érzés: hogy holnap úgyis veszek

a harmadik legjobb érzés: addig meg van egy csomó zöldalmám

aktuális kívánság: japán szeretnék lenni, mert akkor úgy szólhatnék bele a telefonba, hogy moshi moshi?, és az tök jó dolog

ami fura: az előbb behaluztam, hogy reggel van. lehet, hogy túl sokat szipuztam a körömlakklemosót

a legkellemetlenebb érzés: azt hiszem, nem sokára csokoládémérgezést kapok. Köszönöm, Mikulás!

rules of a lady

2011-12-06T22:40:00.000+01:00

és ami a legfontosabb:

desu noto

2011-12-02T22:23:00.002+01:00

Tegnap éjszaka közepén végre sikerült megnézem a Death Note-ból készült filmet, már nagyon régóta szerettem volna. És valami hihetetlenül imádtam. Előhozta az összes gyönyörű emlékemet abból az időszakból, amikor hatodikos voltam és halálosan animeaddikt, és látástól Mikulásig Chobits-ot néztem (és rajzoltam) meg Narutot, meg mindent ami csak létezett, hogy a Tokyo Mew Mew-ról és a Sailor Moonról ne is beszéljünk.

Szóval szerintem eléggé jól összehozták. Ami mondjuk még legkevésbé tetszett, az Light karaktere volt, mert nekem az animében attól lett hátborzongatóbb az egész Kira-dolog, hogy olyan aranyosan nézett ki, miközben már kissé kezdett belecsavarodott a gyilkolászásba, a filmben viszont néha elég gyökér fejet vágott. Na mindegy.

Viszont azt hiszem, kiújult a rajongásom L iránt, anno már a rajzolt verziójába is szerelmes voltam, nem kicsit, de a filmben nyunyunyunyuuuh, amikor elkezdte a nyalókájával kavargatni a teát, ott nagyon padlót fogtam. Ma csináltam habcsókot, meg vettem magamnak pár nyalókát, mert kiakasztó volt, hogy neki van, nekem meg nincs.

Most pedig megnézem a második részét is, és olyan jó lesz nekem, hogy nagyon!<3

Ja, és még valami. Sose hordtam sapkát, de most rájöttem, hogy egész jó dolog. Szereztem is kettőt, egy rózsaszínt és egy feketét. Igaz, hogy olyan alakja van bennük a fejemnek, mint egy körte, és szétnyomják a hajamat, de nem baj. Pompomosak.<3

még mindig a tél

2011-11-27T22:57:00.002+01:00

A télben amúgy az is jó, hogy egy csomó dolgot lehet inni, ami máskor rohadtul nem lenne ilyen hangulatos. Forralt bor, forró csoki, meleg tea, cukros-fahéjas tej... Én ma a forró csokira voksoltam, mint a legjobb program vasárnap délutánra, ha az ember szeretné minél alaposabban elfelejteni, hogy másnap a sejteket felépítő anyagokból ír témazárót. (Elfelejteni sikerült is, de azóta sajnos újra eszembe jutott... Éjszakai alvás kilőve.)

Mindenesetre jó ötlet volt, és nagyon ízlett is, mert nem volt olyan nagyon édes műíze, ~~jejj, néhány plusz kalória sosem árthat, holnapra olyan kövér leszek mint egy ház.~~
Az egyetlen dolog, ami zavart, az a fejem fölött csüngő több tonnás karácsonyi dekoráció volt. Mármint, félre ne értsen senki, nagyon szeretem a karácsonyt, de néha kiborít ez a "karácsonyi szezon", ami már kötelező módon november közepén elkezdődik, és onnantól kezdve nem lehet bemenni úgy egy bevásárlóközpontba, hogy az ember ne szemezzen diszkréten egyszerre húsz fullra feldíszített karácsonyfával. Szerintem ez még simán ráért volna egy-két hétig. Persze, kell a vevőcsalogató dekor, de akkor miért nem raknak ki fehér égősort, vagy műhavas műfenyős girlandokat, vagy mondjuk bármit, a karácsonyfákat kivéve. Meg a fejem fölött lógó tízméteres mézeskalács figurák sem nyerték el maradéktalanul az ízlésemet, de nem morcongok tovább ezen, mert úgysincsen semmi értelme, ráadásul még várnak a mindenféle adenozin-trifoszfátok, meg nikotinsavamid-adenin-dinukleotidok, amiknek meg duplán nincsen semmi értelme, de ilyen az élet.
A forró csoki mindenesetre egy zseniális találmány!

A szív már saját ötlet volt.^^

(A fosadék minőségű képeket a telefonomnak, Bélának köszönöm sok szeretettel, meg lába elé borulással. Ha már jobbat nem tud.)

winter magic

2011-11-24T23:44:00.000+01:00

A telet is mindig utáltam, a havat pedig egyenesen gyűlöltem. Vagyis inkább úgy mondnám, hogy semmi bajom nem volt vele - addig, amíg nem kellett kimennem a lakásból. Utáltam, hogy hideg, vizes, és hogy beázik a csizmám, hogy piros lesz az orrom, azt meg pláne, hogy napi rendszerességgel eltaknyolok a jégen, egyre nagyobb halálfélelemben élve, hogy egyszer úgyis kitöröm a nyakamat.

Vajon azért változott meg ennyi mindenről a véleményem, mert elköltöztünk? Szerintem igenis van összefüggés a kettő között. Azóta gondolkodok sokkal pozitívabban. A régi szobámat nem szerettem, mert egyszerűen nem találtam benne a helyemet, nem illett hozzám se színeiben, se sehogy, és már attól teljesen megváltoztam, hogy nem kell ott nyomorognom többet. A mostani szobámat imádom, én rendeztem be, én festettem a falat, meg antik páccal minden egyes bútort. Annyival jobb érzés! És mint rájöttem, a telet is imádom. Már alig várom, hogy tényleg tél legyen, hogy havazzon, mert attól gyönyörű lesz a világ. Várom, hogy este sétálhassak a kivilágított utcán, hogy az öcsémet jól belenyomhassam a hóba, a karácsonyi vásárokat, a... Mindent.

Alig várom, hogy tél legyen, az első telem, amit szeretni fogok.

Merj változtatni, ha úgy érzed, valami visszafog. Dekoráld ki a faladat, vágass új frizurát, mozdulj ki a lakásból! Egy kisebb változástól is teljesen újjá tud születni az ember, de ehhez tenni is kell valamit, nem csak kiírni féjszbukra, hogy milyen egy fosadék az élet. Ahogyan Émilien is megmondta: finggal nem lehet piros tojást festeni!

csak még öt percet...

2011-11-20T22:09:00.006+01:00

Sokáig utáltam reggel suliba menni. A kritikus időszak onnantól kezdődött, amikor fél óra lefolyása alatt lassan sikerült realizálnom, hogy csörög az ébresztőm, és egészen addig tartott, amíg az utolsó utáni pillanatban levegő után kapkodva beestem az osztályba. Mindig késésben voltam, mindig rohantam a mozgólépcsőn, átlagosan heti kétszer taknyoltam el lefele az utcán. Persze a környék sem volt egy életbiztosítás; azóta nem tudok rendesen ülni, mióta hetedikes koromban sikerült jól elseggelnem a jeges domboldalon. Aminek, tegyük hozzá, akkora a dőlésszöge, hogy az már nem is lejtő, hanem nagyjából függőleges.

Valami viszont megváltozott, mióta ideköltöztünk. Reggelenként boldogan ébredek, a fűtőtest mellett iszogatom a kávét, amíg ki nem bírom nyitni a szememet, hajat mosok, amíg még mindenki alszik, és még arra is van időm, hogy végtelen hosszú ideig sminkelgessem magamat a szobámban. Igaz, hogy korábban kelek, mint régen, de így van időm hozzászokni a gondolathoz, hogy megint egy új nap van, és nem csak átrohanok a reggelen.

Végigkopogok az utcán, és közben zenét hallgatok, várom a villamost, hogy odaállhassak a nyitott ablakhoz, élvezem a hideget, élvezem, hogy élek, még azt is élvezem, hogy iskolába megyek. Annyival jobb így... Hihetetlenül gyűlöltem metrózni, most viszont ehelyett villamossal mehetek át minden reggel a Duna fölött. Lehet, hogy furán hangzik, de nekem hihetetlenül nagy különbség.

Mindenkinek azt tanácsolom, aki utálja a reggeleket, hogy keljen hamarabb. Persze, amikor felébredsz, az az egyetlen vágyad, hogy csak még öt percet aludhassál, de hidd el, sokkal jobb, ha van időd tényleg felébredni, és hozzákezdeni a naphoz. Ha van időd egy kicsit magadra, mielőtt el kell indulnod. Nagyon sokat számít, hogy hogyan mész el otthonról, nálam sokszor a reggeli sietség miatt egész nap úgy éreztem magam, mint egy kisebbfajta rakás kutyagumi. És nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyok.

Összegzem. Kelj hamarabb, legyél vidám, szépazéletsallala! ♥

Ezen kívül itt van még a fehéresszürkés demégcsillogószálisvanbenne kötött pulóverem a Stradivariusból, ~~csak hogy egy kis reklám is legyen~~, sokba került, de szerintem szép. A kötött pulcsi jó dolog, és meleg is, ami valószínűleg el fog kelleni a következő hónapokban. Szeretem.

Szép holnapi napot mindenkinek! ♥

életérzés

2011-11-18T21:31:00.002+01:00

...baby can't you see the look in my eyes?

ha unatkozol délután

2011-11-16T20:48:00.005+01:00

Nem hiszem, hogy sokan rendelkeznek felesleges szabadidővel, de én igen, mert itthon poshadok torok meg miegyéb gyulladással, és nincs jobb dolgom, mint hogy az agyamat unjam egész nap, osszam az észt és fetrengjek a gép előtt. Persze ezt máskor is megteszem, de most duplázok.^^
Tehát itt egy lista nekem, és mindenki másnak, aki szeretné értelmesebben tölteni az unalmasabb perceit ahelyett, hogy agyhalott módon kattintgat a gépen amíg piros hó nem esik az égből, és be nem következik a zombi apokalipszis. Egyszóval sokáig. Imádom a listákat!

Mit csinálj:
▷tejeskávét, kakaót, csokis muffint
Egyrészt, mert finomak. Másrészt, mert prímán ki lehet velük ülni az erkélyre/teraszra/ablakba, és elmélkedni a világ elcseszett dolgain. Van egy pár. Vagy azokon a dolgokon, amiért érdemes élni. Igen, abból is van egy pár.♥
▷rendet a szobádban
A gondolataid is rendeződnek vele. Jobb esetben. De ha nem, legalább nem kell tovább hulladéklerakóban érezned magad. Rendet rakni jó!
▷nyelvvizsgaelőkészítőt a neten
Ártani nem árthat...
▷fesd ki a körmödet színesre
Fiúknak nem ajánlom.

Mit rajzolj:
▷30 day drawing challenge
▷drawing challenge 2 - ez jobb.

Mit nézz:
▷500 days of Summer - ma este meg is nézem. Imádom.<3
▷Hanna - Gyilkos természet
▷Így jártam anyátokkal, 7. évad

Mit olvass:
▷Maggie Stiefvater: Shiver
A múltkor kifejtettem, hogy miért.
▷Harry Potter saga
Megesküszöm bármire, hogy Harry Potterből sosem elég! Bárhányszor el tudnám olvasni. És hivatalosan is szerelmes vagyok Luna Lovegoodba, és ha már itt tartunk, Draco Malfoyba is, szóval annál inkább. Aztán jöhetnek a Harry Potter fanfictionök, mert annyi van belőlük, hogy földet lehetne velük trágyázni, de akad egy-két eléggé jól sikerült darab. Ezt például imádtam (bár legalább 2 éve olvastam, és a tartalmáért határozottan nem felelek.)
▷Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Hihetetlenül jó könyv, a két ujjamat tövig lerágtam amíg végigolvastam. Most jön magyarul a harmadik része, hip-hip-hurrá, és pár napja a filmelőzetese is felkerült Youtube-ra - meghalok a premierig!
▷Battle Royale
Egyszer említettem véletlenül a szüleimnek, hogy érdekel ez a könyv, cserébe két napon keresztül az idegbaj kóros jeleit kutatták rajtam, és szerintem azt várták, hogy mikor ugrálom körbe mekegve a lakást, vagy rendezek tömegmészárlást a serdülőkori bizarr brutalitás végső jeleként, de nem történt semmi ilyesmi. Meglepő módon. De hatodikos koromban elhatároztam, hogy én ezt a könyvet egyszer el fogom olvasni, és így is lesz, mert én azt mondtam.

Mit játssz:
▷MOTAS - ezzel szórakoztam több éven keresztül. Nem viccelek. :D
▷Loom Blend
▷Switch
▷Christmas Escape 3 - nagyon édes kiscsibék vannak benne, juhú.
Room Escape Games = az internet legkirályabb és legelszálltabb játékai, belegondolva pedig semmi értelmük nincs az égvilágon. De hihetetlenül jók, és van belőlük egy pár, az biztos. Ezek fönt a személyes kedvenceim, aki kijut belőlük segítség nélkül, annak ingyen postázok két baráti kézszorítást és egy képzeletbeli oklevelet. Szóval érdemes ám.

Ezúton is kivánok jó unatkozást az össze retardált kockának, magamat is beleértve, meg úgy az egész emberiségnek! Béke és szeretet, nameg pattogatott kukorica.♥

el vagyok átkozva

2011-11-15T03:47:00.003+01:00

– És amúgy mi van a fiúkkal? – a kérdés váratlanul jött, de nem kellett rajta sokat gondolkoznom.

– Semmi...

Furcsálló tekintetet kaptam a válaszomért cserébe.

– De... Randira azért biztos szoktak hívni, nem?

Csavargattam a hajamat és a pólóm alját piszkáltam. – Hát... Tudod... Folyton beteg vagyok, az ilyesmi mostanában nálam kimaradt. – a hangom bizonytalan volt, már-már mentegetőzésnek hangzott. A kérdés összezavart, és inkább egy repedést tanulmányoztam a falon. Nem akartam gondolkozni.

Először visszakérdeztem volna, hogy engem? Randira? Ez most komoly kérdés volt?

De mégis, ha belegondolok, egy normális világban így kéne lennie, nem? Tetszhetnék egy fiúnak, és ő elhívna valahova. És valahogyan mégse tetszem senkinek annyira, hogy velem akarjon menni sétálni, vidámparkba, a világ végére, akárhova. De miért nem? Nem vagyok brutálisan ronda, nem vagyok kövér, nem csúnya a bőröm, nem hordok kifejezetten csúnya ruhákat, nem vagyok atomsíkhülye, nem vagyok másokkal bunkó. Csak néha. Szóval miért? Ez rossz érzés, és kicsit fáj is.

De ami rosszabb, az az, hogy egy olyan fiút sem ismerek, akivel én szeretnék együtt lenni. Eddig mindig volt valaki, akit szerettem, akit tökéletesnek tartottam, még akkor is, ha igazából nem is volt az, vagy nem is ismertem, de most egy éve semmi. Sehol semmi. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy nekem ki tetszhetne, és ez fájdalmas érzés. Mintha valahol elhagytam volna a szívemet útközben, és most összevissza járkálnék azon az úton, amin eddig jöttem, hátha megtalálom. De mi van, ha valaki elvitte? És vajon kidobta-e az első kukába, és most ott poshad pár rohadt banánhéj és sörösdoboz alatt, vagy megőrizte, és várja, hogy elmenjek érte? És ki volt az...?

Én tudom, hogy mindenki szokott így érezni. De én nem sokszor, tényleg nem.

Akkor most miért?

it's so beautiful it hurts.

2011-11-10T22:54:00.002+01:00

Az a fajta szépség, amitől kiráz a hideg, könnyek gyűlnek a szemembe és megfagy a lelkem.

wishlist

2011-11-09T01:19:00.003+01:00

Annyi mindent akarok állandóan. Nem szeretnék, akarok. És valahogy mindig sikerül is összekaparnom őket, hogy aztán valami teljesen másért rinyálhassak végeláthatatlanul. Story of my life.

Jelenlegi akarás-lista:
♡ új óriáskontaktlencse
A mostanival számításaim szerint nagyjából az emberiség felét rémiszthettem halálra a különböző villamosokon nyomorogva. Közelről ugyanis látszik, hogy szépséges sárga pöttyökkel van tele, ami szerintem eléggé király, csak nem biztos hogy mindenki száz százalékosan tolerálja, ha fényben olyan a szemem, mintha én lennék a transzvesztita Edward Cullen.
A következő tehát egy sárgapöttytelen sötétbarna, ami tényleg nagyon sötét. És szép.
♡ fehér tüllruha
Pénteken lesz az iskolai bál. Van egy fekete tüllruhám, amit nagyon szeretek, de lassan kezdem úgy érezni magam benne, mintha én lennék a Fekete Hattyú személyesen. És én nem akarok többet fekete lenni.
♡ nagy kötött pulcsi
Utálom a kötött pulóvereket. Megfulladok bennük, melegem van, viszketek. Megőrülök, ha nem érezhetem a levegőt a bőrömön, tiszta klausztrofóbia az egész. Olyat szeretnék, ami lazábban van kötve, és nem érzem úgy magam benne, mintha egy kényszerzubbonyban vagdosnám magam az anyaföldhöz. Létezik egyáltalán ilyen?

Szeretnék én sokmindent, de sajnos úgy látom, hogy a populáció másik fele (mármint azok a szerencsések, akik túlélték a kontaktlencsémmel való találkozást), éppen most haltak hősi halált az unalomtól, amit ez a bejegyzés biztosított. Lassan én maradok az utolsó ember a földön.

{Tegnapi szerzemények... A rózsaszín és a babakék körömlakk a legjobb barátaim. Ez valamilyen szinten elég szánalmas, nem? Az pedig egy rejtély, hogy minek vettem műszempillát, mert hogy ebben az életben nem fogom soha használni, az holtbiztos. Csak úgy megtetszett, na!}

menj aludni gyökér

2011-11-06T23:37:00.002+01:00

Kész. Egyszerűen nem tudok semmi értelmeset kezdeni a szobámmal. Akárhány polcot festek le, akárhány hokedlit meg fiókot rittyentek össze, akárhányszor tépem ki a hajamat idegességemben, sehogy sincsen elég helyem pakolni. Sokszor elgondolkozom, hogy egyáltalán mi ez a sok cucc? És honnan a jó égadta szent padlizsánból került hozzám? Mert így belegondolva elég nonszensz, hogy 3 hónapja költöztünk ide, és a dolgaim fele még mindig Sparos banánosládákban poshad a gyönyörűszép ágyam alatt. Meg mondjuk az is, hogy éjszaka közepén ezen agyalok ahelyett, hogy mondjuk a konvergens sorozatokra vonatkozó tételek bizonyításait próbálnám intelligensen az agyamba tömködni holnapra. De erről szerintem már lekéstem.

Végezetül áldásomat adom azokra az emberekre, akik képeket raknak fel a szobájukról a netre, ezzel támogatva azokat, akik olyan szánalmasan antikreatívnak érzik magukat, mint jelen pillanatban én, és még azt sem bírják segítség nélkül kitalálni, hogy mit műveljenek a szobájuk falára.

Akkora hajat fogok magamnak szárítani körkefével, mint egy bukósisak. Aztán tengeralattjárót építek. És kötök pár sálat az unokáimnak. A tanulásnál bármi érdekesebb!

tündérbarlang

2011-11-04T19:12:00.005+01:00

Ez volt eddigi életem legzseniálisabb ötlete. Komolyan.

Még most, két nap után is visítógörcsöt kapok miatta, meg ugrálok összevissza mint valami nyomorodott húsvéti nyuszi (ez mondjuk máskor is megesik...), és egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az én szobám. Mármint, oké, a másik fele jelenleg egy romhalmaz, de ez még a legromhalmazabb romhalmazt is feljavítaná a szememben.

Most pedig egyperces néma csönd következik, amellyel tisztelgek a saját bölcsességem előtt, amiért megvettem a világ legolcsóbb ~~Tesco gazdaságos~~ karácsonyfaégőjét! Mint mondtam, ez volt életem legzseniálisabb ötlete.

szájmenés

2011-11-02T21:45:00.005+01:00

Amit csinálni szerettem volna az őszi szünetben:
►minden este filmet nézni.

Nagyon bölcsen úgy gondoltam, hogy ez sokkal értelmesebb elfoglaltság, mintha hajnalig bámulom üveges szemekkel a képernyőt. Ami már kevésbé szép, hogy eddig egyszer sem sikerült megvalósítanom, a képernyőbámulást viszont annál inkább. What a shame! Pedig akartam nézni Így jártam anyátokkal 7. évadot, Gyalog Galoppot, mert az jó, Szabadság, szerelmet, még október 23-hoz kapcsolódóan, Kémkölykök 2-t, mert hihetetlenül imádtam ártatlan drága kis hatodikos koromban, és még Twilightot is, mert éppen olyan hangulatom támadt. Ó, és persze a Yamakasit is. De lelkesít a tudat (egyáltalán nem lelkesít), hogy két hét múlva mostmár úgyis kiveszik a mandulámat, és akkor addig döglök itthon, és annyi filmet nézek, amennyit csak akarok.

►olvasni.

Maggie Stiefvater Shiver (és Linger) című könyvét szerettem volna mindenképpen, mert utoljára már egy éve olvastam, és valami hihetetlenül vonz az a hangulat, ami belőle árad. A vízcseppek, a hó, a szürkület, a boldogság, a szorongás és a papírmadarak, sárga szemek, versek, édesség, és valami sötét, de mégis borzongatóan kellemes érzés – amíg olvastam, valóságosabbnak éreztem azt a világot, mint a sajátomat. Imádom. A farkasokat is imádom.♥

Viszont ezt csak akkor veszem a kezembe, ha sikerül hozzá tökéletes körülményeket teremtenem: üres lakás, kávé, sok-sok jonagold vagy idared alma, puha takaró, csend, és háttérzajnak a rainymood.com (aki ezt kitalálta, megcsókolom a talpát bármikor!). Így elgondolva szép, de eddig még nem sikerült mindet összehozni.

►rajzolni.

Na, ez az, amit soha nem csinálok, ha tényleg lenne rá időm. Lassan kezdek belenyugodni, hogy ha bármit alkotok, az vagy németóra alatt történik, vagy éjszaka közepén, amikor éppen töritézére kéne tanulnom.

►találkozni az emberiség többi részével??

Ha nagyon muszáj. Persze, alapjáraton szeretem én az embereket, de azért néha mégis jobb, ha békén hagynak.

►tündérpalotává varázsolni a szobámat.

Ez legalább elég jó úton halad... Ma egész nap ülőzsámolyt antikoltam a fésülködőasztalomhoz, meg fonott szemetest (úgy éreztem, kicsit már snassz, hogy az ágyam oldalán csüngő sárga nejlonzacskóba dobálom a százszor megcsócsált rágógumijaimat), meg hét polclapot, és bár még nem tudom, hogy ez mire is lesz jó pontosan, bízom benne, hogy hamarosan kitalálom. Lelakkoztam az asztalomat. Elmentem az IKEÁba, és vettem baldachint, tüllfüggönyöket, fehér ágytakarót, meg mindenmijót. Legalább sikerült valami konstruktívat is művelnem.

Most, hogy kijött belőlem a szófosás, összegzem a tanulságot: szép dolog ez a szünet, meg használható is, csak jó lenne tudni egy dolgot: miért ilyen rohadtul rövid?!

Hivatalosan is az ősz a kedvenc évszakom.

2011-11-01T00:26:00.007+01:00

Furcsa belegondolni, hogy mennyit változik az ember pár év alatt. Olyan érzés, mintha az akkori események valaki más életében történtek volna meg, és szinte el sem hiszem, hogy ez mind az én életem, hogy amit én most csak egy színét vesztett képkockának látok, valamikor az volt nekem a valóság. És hogy amit most valóságnak érzek, azok a színek, illatok, és érzések, amik most annyira élők, annyira igaziak, egyszer ugyanígy a lelkem szemetesládájában kötnek majd ki, és a nosztalgiázó hajléktalan gondolataimat várják, hogy néha kiturkálják őket. Gyönyörű hasonlat, ja.

Ha visszagondolok a régi önmagamra, úgy érzem, mintha az egy másik ember lett volna, valaki, akivel régen kedveltük egymást, de most már, hogy jobban látom a hibáit, eltávolodtam tőle. Biztos vagyok benne, hogy te is éreztél már ilyet. Hogy én valamikor pattanásos voltam? Hogy sovány voltam? Hogy kövér voltam? Hogy ribancabb voltam? Hogy nyitottabb voltam? Hogy MÁS voltam, mint most? Nem tudom elképzelni.

Vegyük a három évvel ezelőtti Chibit. Bár akkor még nem is voltam Chibi. Szemüveges voltam, vékony és jó arc, mindenki ismert a suliban, és mindenki szeretett. Oké, legalábbis azt hittem. Azt is hittem továbbá, hogy azzal a fiúval fogok egyszer összeházasodni, akibe halálosan szerelmes voltam, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy állandóan vele legyek. És a lehető legkevesebbet a családommal.

Három évvel ezelőtt minimum Júlia öngyilkos jelenetét játszottam el, amikor kirándulni kellett mennem velük, agyérgörcsöt kaptam, ha nem csukhattam magamra az ajtómat, egyszóval na, gyökér voltam, de igazából nem is tudom, hogy hogyan lyukadtam ki ide, fáradt vagyok, ez van, az előbb a lyukat is majdnem pontos j-vel írtam le.

Ennek a bejegyzésnek valami teljesen más lett volna a lényege, fogalmam sincs, hogy mi, de valahol eltévedtem útközben. Mindegy. Jelenleg imádom a családomat, bár tiszta elmeháborodott az összes tagja, de valahol ez így van jól. Imádok velük erdőben mászkálni, agyoncukrozott úti-teát inni, és a hegytetőn csúcs-csokit enni, meg libegőzni, bár néha az egész Normafa hülyének néz minket, amikor az öcsém oldalon gurulva, meg focivetődésekkel, meg fejen állva, meg kitudjahogyan próbál lejutni a domboldalon, de hát hülyék is kellenek a világba. És nagyon örülök, hogy nem olyan vagyok, mint pár évvel ezelőtt, mert akkor mindebből önként kizártam magam.

Szeretem az őszt, mondtam már?

(Az első képen látható a csodálatos Tesco gazdaságos csizmám, aminek az a fő érdekessége, hogy még nem esett szét, pedig már legalább négyszer volt rajtam életemben. A maival együtt. Hip-hip-hurrá!)

éjféli inspiráció

2011-10-28T23:55:00.004+02:00

i have a thing for blind dolls.

2011-10-26T23:16:00.006+02:00

– Kérlek, maradj itt velem! Beszélnem kell valakivel, különben megbolondulok...– alig ismertem meg a saját hangomat. Túl vékony volt.

– De nem beszélsz. Semmit nem mondasz, csak nézel magad elé.

– Tudom. Én csak...– elcsuklott a hangom.

Csönd volt.

Tehetetlenül tárta szét a karjait.

– Hát....... Akkor szia.

– Szia.– mondtam én is, de nem néztem rá.

Otthagyott az esőben.

❝– Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?

A császárné szeméből kiszaladt a könny. Ráperdült kis Tit hajára. Minden gondolkozás nélkül felelt.

– Ha fáj, kis Tit, akkor van.❞

/Móra Ferenc: Aranykoporsó/

nyuuh

2011-10-24T21:29:00.001+02:00

Olyan pizsamát kaptam, hogy azért már érdemes volt megszületnem. De komolyan.

Ebben még a kórházba is szívesen költözök majd be, hogy ott aztán mindenféle csöveket dughassanak le a hangszálaim között, meg nyomják belém az infúziót miközben műtenek. Ja. A "szívesen" rész irónia volt.

szép hulla.

2011-10-22T23:47:00.002+02:00

A suli ebédlőjében ültünk, és fostunk a fizikatézétől. Mármint Robi és én fostunk, az ikrek meg röhögtek azon, hogy fosunk. Mióta kontaktlencsém van, már remekül ellátok az ebédlőben az óráig is, sőt, a legközelebbi asztaltól még a menüt is el tudom olvasni, de ennek most nem kifejezetten örültem, egy, mert már egy éve nem vagyok menzás, és teljesen hidegen hagyott az aznapi kaja leírása, kettő, mert így pontosan láttam, hogy már csak tíz perc van hátra a csengetésig, pedig még mindig nem tanultam meg, hogy mi az a távkapcsoló. Annyit tudtam, hogy a relé behúz. És ezt még most is tudom, és büszke is lennék magamra, ha nem ez lenne az egyetlen mondat, ami az elektromágneses témakörből megmaradt az agyamban. Sokra megyek majd vele felnőttkoromban.

Gombaszag terjengett az egész teremben, hányingerem volt, és kellemetlenül éreztem magam. Túl sok vizeskancsó volt a látóteremben. Utálom a vizet. A ronda terítőt piszkáltam, billegtem a széken, sikertelenül próbálva kizárni a sok gyökér gyerek alapzaját, és mégegyszer felmondtam magamban a Lorentz-erő meghatározását. Az ikrek éppen tömegverekedést rendeztek egy túrórudiért. Már csak hét percem volt megtanulni a távkapcsolót.

Éppen elképzeltem, hogy milyen helyes fiú lesz pár év múlva a mellettünk lévő asztalnál ülő kék szemű kisfiú, amikor Robi megszólalt.

– Juli, te úgy nézel ki, mint egy szép hulla.

Mialatt agyilag visszatértem a fizikafüzetből, és realizáltam a helyzetet, már vérre menő vita alakult ki, mert az ikrek szerint ez bunkóság volt (a dolog ott kezdődik, hogy mióta érdekli őket, hogy mi bunkóság, és mi nem?), Robi pedig már félig összeverte őket két falat között, mert "én nem úgy gondoltam", és "basszameg csak azért mondtam hogy hulla mert fehér a bőre", az ikrek pedig egymást, még a túrórudi miatt. Én pedig vártam, hogy diszkréten laposra verjék egymást, miközben nagyjából tőlük zengett az egész iskola. Ez mondjuk elég gyakran megesik.

Oké, azért a "szép hulla" elsőre nem hangzik olyan lelkesítően, de nekem az ilyen mondatok hozzák meg az életkedvemet. Ha valaki lehulláz, az azért elég különlegesen hangzik, nem? Rendben, más talán nem ezt a szót használná rá, de én az ilyenektől különlegesnek érzem magamat. És szeretem különlegesnek érezni magamat. (...ki nem?) Nem tudnék szexi lenni, nincs meg hozzá az arcom, a magasságom, az alakom. És ami a legfontosabb: mert az nem én lennék. És mivel nem lehetek szexi, ezért inkább minden erőmmel azon vagyok, hogy más legyek, hogy aranyos legyek, hogy olyan legyek, mint egy játékbaba, hogy Chibi legyek. Olyan szép hulla-fejű. Olyan outofthisworld. Így legalább vagyok valamilyen.

És amúgy nincs is hullafejem.

...legalábbis nem annyira.

2011-10-19T20:20:00.002+02:00

Komolyan, a legfosabb érzés az, amikor már önmagamat unom.

Jó lenne valami teljesen új....De mi? Szeretnék egy fluxuskondenzátort.

chibi iskolába megy.

2011-10-16T22:45:00.000+02:00

Mert idén ilyen is megesik néha-néha, sajnos például holnap is, és nem csak hogy iskolába megy, de dolgozatot ír matekból. Rögtön kettőt. Milyen tanár az, aki az alapórai és a faktos matekdogát egy napra időzíti, kéremszépen?! A tényleges gondok viszont ott kezdődnek, hogy az emelt matekot jobban értem, mint a középszintűt. Úfóagyam van, így sikerültem. Az egyetlen óra, amire megéri elvonszolni magamat, az a német, mert bár a legelső padban ülök, és végigrajzolom az órát, Scheller nem zavartatja magát, mert naiv módon azt hiszi, hogy tudok németül (rosszul hiszi), ezért hagy békésen szabadfoglalkozni. Németórán élem ki az alkotói nemlétező kreatívitásomat. Lásd fönt.

2011-10-13T16:38:00.001+02:00

megint eltűntek a képeim, hogy rohadna meg a mélyen tisztelt képhost.com a nevenapján.

ezt figyeld, képhost. itt van egy csomó kép, és nem fognak eltűnni, tudod, miért nem?
MERT MOSTANTÓL NEM HOZZÁD TÖLTÖM FEL ŐKET. ennyi.

mondjuk zárójelben megjegyzem, hogy mire ezt leírtam, már aktualitását vesztette a dolog. mindegy.

vigyázz, egy csecske--- hbm mbb....

2011-10-12T22:26:00.000+02:00

Tegnap Kosza a kiállítására szeretett volna vinni minket óra helyett. Kosza nagyon arc. A hangsúly viszont azon volt, hogy szeretett volna, mert miután véletlenül majdnem belökött engem a sínekre, és aztán végre sikerült felpakolnia mindenkit a metróra, felhívták, hogy a kiállítás termében igen sajnálatos módon előadás van, ezért menjünk inkább a melegebb éghajlatokra. Szegényt már alapból sajnáltam egy kicsit, amiért négy lánnyal kell végigdiskurálnia az utat, de ő igazán nem zavartatta magát, és a másik kocsiban lévő maradék negyed osztálynak jelbeszéddel próbálta elmutogatni, hogy szálljanak le a következő megállónál, mert mégse megyünk kiállításra. Végülis csak három hallókészülékes öreg néni kapott szívbajt, és hitte azt, hogy nekik mutogat, ez még belefér.
Mi tényleg nagyon szerettünk volna visszamenni a suliba tesiórára, de komolyan, viszont sajnos sikerült kikönyörögnünk, hogy inkább menjünk fel a Várba, és mászkáljunk ott egy órát suli helyett, így a testnevelésen részt vett óráim száma ismét mínuszban van. Ejj, de kár. Kosza és Zsófi még együttes erővel elsütöttek néhány kritikán aluli viccet (- És mit csináljunk a várban?! - Hát VÁRJUNK!), és engem megint sikerült félig belökniük a metró alá, aztán felmentünk a Várba.
Anna azt mondta, hogy van pár humoros sztorija Amerikából, és el is mesélte, hogy egy amerikai néni nem akart megválni a kutyája tetemétől, ezért berakta a frigóba, meg hogy egy Lajos nevű pasi, aki azóta sem tudjuk, hogy mit keresett az USÁban, elküldte a hamvait egy magyar csajnak (ez a magyar csak 70 éves volt.), akit életében egyszer látott úgy negyven évvel ezelőtt. Hát, nem tudom, Annánál valahol rosszul van beállítva, hogy mi humoros, és mi nem, de azért mégis sikerült félórás röhögőgörcsöt produkálnunk Lajoson, meg azon, hogy a kecske meg a csirke együtt csecske, meg hogy hegyicsirke, és még elég sok mindenen, ami avatatlan szemeknek nem való.
Az egyetlen gond az volt, hogy az irodalom témazáróra pont sikerült visszakeverednünk a suliba. Örültünk nagyon. És még azt is a nap szépséghibái közé sorolnám, hogy a szél minimum 3 irányból fújt egyszerre, tekintve, hogy bármerre mentem, valahogy mindig telibe kapta a frufrumat. Meg azt, hogy szerencsésen megtanultam a fizikát, de mégse írtam póttézét, mert a tanár elfelejtette elhozni a dolgozatlapokat. ~~És még azt is, hogy két hét múlva meg fognak műteni.~~

De addig is örülök, mert szép az élet, és kávét iszom, mert az finom. Igazából nem tudom, hogy miért ennyire szép az élet, kicsit kezd gyanús lenni, de tényleg szép. Nagyon.

oh honey~

2011-10-10T18:22:00.002+02:00

Régen mutogattam a rajzaimat, ezért most itt egy kis Starlight Moonlight életérzés. Egyenesen nyelvtanóráról.

az a para, hogy a légynek nincsen nyaka.

2011-10-09T01:20:00.004+02:00

Komolyan mondom, miután tavaly vagy 10 különféle tű tett lájtos körutat a könyökhajlatomban, mostanra már szinte hiányzott egy vérvétel. Szinte. Főleg, mivel utána mindig kapok melegszendvicset meg kávét, és ha szerencsém van, még egy tesiórát is ellóghatok. Szegény néni még nem ismert, és naivan megkérdezte, hogy ittam-e már valamit ma reggel, én meg nem akartam elkeseríteni azzal, hogy már vagy másfél napja nem ittam, ezért inkább azt mondtam, hogy igen. De attól, hogy ezt mondtam, sajnos még nem lettek vastagabbak a nemlétező vénáim, és újabb több perces turkálás következett a karomban, hogy megtalálják őket. Már teljesen mutálódtam, a vérem nem piros, hanem fekete (aki nem hiszi, nézze meg), és szerintem már szilárd halmazállapotot vett fel, mivel valahogy nagyon nem akart megindulni.
Eskü, ettől most különlegesnek érzem magam.
Meg amúgy hihetetlen, hogy mennyit bírok dumálni az ilyenekről, mwahaha, stay tuned for my mandulaműtét, mert biztos vagyok benne, hogy azt is kielemzem.

~~Piszkos a cipőm fujj.~~ Erről jut eszembe, megvettem a 22. pár cipőmet is, éljen. Hülye vagyok nagyon!

mekmek

2011-10-03T23:19:00.002+02:00

Egyre súlyosabb tüneteket produkálok! Ma például rájöttem, hogy hihetetlenül szeretem az emelt matekot. Olyan szépséges egyenleteket oldunk meg, hogy már tiszta félistennek érzem magam. Végre sikerült megértenem, hogy mit értett azon szegény boldogtalan Zsófi néni 4 évvel ezelőtt, hogy "A MUNKA ÖRÖME!!". Bár azt sajnos még mindig nem értem, hogy gondolta, hogy "egyszer majd lefogy selyempapír vékonyságúra", mert volt vagy 120 kiló. Meg azt sem, hogy miért traktált minket állandóan családi anekdotákkal, az aktuális politikai helyzettel, azzal, hogy merre néz az ablaka, és hogy mit evett tegnap vacsorára, meg úgy mindennel a matematikán kívül, de ez már egy másik téma.

Ő itt a Photoshop-beli alteregóm, nevezzük mondjuk Juliannának, mert az szebb név, mint az enyém. A fő tudnivaló róla, hogy teljességgel nem úgy néz ki, mint én. Sajnos. De azért szeretjük egymást.

loverholic robotronic!

2011-10-03T22:13:00.000+02:00

...her whisper is the Lucifer.

agyhalál

2011-09-30T00:38:00.004+02:00

A történet úgy kezdődött, hogy tegnap ittam egy kávét. Aztán még egyet. Ma hármat. Éjszaka aludtam legalább három órát. Holnap töritémazárót írok. Ezekből az összetevőkből próbálták megalkotni a tökéletes kislányokat, de Utónium professzor véletlenül a kotyvalékba kevert még egy alkotó elemet: az X vegyszert! Így születtek meg a Pindúr Pandúrok, a három virgonc kislány, Sziporka, Puszedli és Csuporka, akik arra tették fel életüket, hogy szembeszálljanak a bűnnel, és a gonosz erőkkel!
De most komolyan. Tegnap éjszaka nem bírtam elaludni, aztán az agytekervényeim valahogy tőlem függetlenül önálló életre keltek, és azon vettem észre magamat, hogy megoldottam egy exponenciális megaegyenletet, amiről életemben nem hittem volna, hogy egyáltalán van megoldása. Ez azért már gyanús volt.
Most pedig valami nagyon érdekes érzésem van, mondhatnám úgy is, hogy ilyen fosul még nem voltam, de nem mondom, mert biztos voltam. Olyan, mintha a testem vidáman szaladgálna összevissza, de az agyamat elhagytam volna valahol útközben. Én tényleg tanulnék, de nincs mivel. Szívesen belenéznék a tükörbe, hogy mennyire van atomzombifejem, de a szemem is elvándorolt valamerre, totemoszlopokat látok meg karfiolokat, és most vettem észre, hogy apukám valamikor kivitte a laptopot a szobámból, de akkor most mi a jó életen gépezek? Holnapra tele kéne ragasztanom egy vécésnéni figurát mindenfélével, ami engem jellemez, különben következő órán felelek fizikából, és én nem akarok felelni fizikából, de vécésnénit se akarok ragasztani! Inkább aludni akarok, de úgyse sikerül, csak fekszem és arra várok, hogy kifogyjon a kőolaj és a földgáz, és mehessünk vissza a földekre krumplit kapálni.
Hallom a történelem hívó szavát, témazáró sallala, hogy lehetett valakinek az a neve, hogy Francis BACON?
Oké, feladom.

Történelem, de utállak!

sajt? kösznem.

2011-09-28T21:31:00.004+02:00

A múlt heti Herripotteres rögtönzött színjátszóköröm után a mai énekórát végigtorpedóztuk, és csöndesebbek voltunk, mint valaha. Mármint azt leszámítva persze, hogy a zenétől Barnáék nem nagyon hallották egymást, ezért néha diszkréten felordítottak, hogy GÉ KILENC!! Vagy hogy AHHAHHHAAA NEMTALÁLT! Vagy hogy KURVAÉLET! De mondom, amúgy egészen rendesek voltak. Ez még mindig jobb eset, mintha énekelni kezdenek.
Délután Zsüllel meglátogattuk szegény agyrázkódásos Zulit, aki hétvégén izomból lefejelte az ajtófélfát. Kellemetlen. Nagyon ügyesen el is találtunk hozzájuk, csak előbb rossz buszra szálltunk, ami körbevitt minket fél Budapesten, meg nem pont azon a helyen szálltunk le a villamosról, mint kellett volna, aztán minden háznál azt reméltük, hogy a következő már az övék lesz, és az utca végén örömmel döbbentünk rá, hogy már rég elhagytuk, de amúgy minden rendben ment. Még kávét is kaptam, amitől olyan szófosás jött rám, mint utoljára úgy két évvel ezelőtt, és előadtam az életem összes románcát és ronda végű kalandos szerelmi történetét, eltartott egy darabig. És megettem az összes csokis sütit, mert akkor éppen olyan kedvem volt.
Zuli kifejtette, hogy szerinte mennyire fura az új osztálytársunk, a Timi. Néztünk rá, hogy ki az égadta jóságos tajga aljnövényzet az a Timi? Jaaaahhhogyőt nem is Timinek, hanem Szilvinek hívják, segáz. Ezután berontott Zuli öccse, és megkérdezte, hogy veszünk-e neki egy villanypásztort. Nem vettünk. Aztán berontott a másik öccse is, és kirohant a teraszra, de olyan sebességgel, hogy azt hittem, ugyanazzal a lendülettel rögtön le is veti magát a harmadik (második?) emeletről, de csodák csodájára nem ez történt.
Zsül még kétszáznyolcvanötödszörre is elmondta, hogy mennyire szerelmes Cortezbe, aztán rájöttem, hogy már rég otthon kéne lennem, mert az egyik drága tezsvíremnek nincsen kulcsa, ezért valószínűleg a lépcsőházban ül már egy órája, rohantam is, hogy megmentsem, csak kiderült, hogy nekem sincs kulcsom, ezért együtt ülhettünk tovább a lépcsőházban. Ez egy szép délután volt.

Amúgy hosszas szenvedés árán megtanultam felvonni a fél szemöldökömet, mert az hihhhhetetlenül királyul néz ki. Csak aztán sajnos rájöttem, hogy a frufrum miatt nem is látszik a szemöldököm.

FCUK, az ő szemöldöke miért látszik, és az enyém miért nem?!

Továbbá a legnagyobb szeretettel kívánok hosszas és kínokkal teli holnapi napot annak, aki kitalálta, hogy ma és pénteken az elmaradó irodalomóra helyett inkább dupla törink legyen! Tiszteletem!

SOMEONE TEACH ME HOW TO FUCKING BREATHE

2011-09-25T19:28:00.005+02:00

jóságos ég

ez a szám kitépi a lelkemet

just let me die

gangangangan.

2011-09-23T22:21:00.003+02:00

Utálom az olyan ragtapaszt, amit öt lépés után elhagyok valahol. Meg azt is utálom, hogy mire magassarkúban feljutok az osztályunkig, addig instant izomlázat kapok. Viszont tudjátok, mit szeretek? A Winny energiaitalt, mert a Winny energiaital a világ legjobb dolga! Az íze úgy az olvasztott gumicukor és a folyékony tuttifruttis műanyag között mozog, meg kicsit olyan savanykás is, nem akarom tudni, hogy mitől, de na, a lényeg az, hogy hihetetlenül szeretem. Az ára 100 forint, ami hihetetlenül minőségi árura enged következtetni. De tényleg szeretem! A Winny világmárka lesz, aki nem hiszi, járjon utána. Reklám vége.

Keményen gondolkozom, hogy hogyan tudnám a következő héten is ellógni a tesit. Biztos, hogy nem tesizek, hát hogy nézne már az ki? Alapjaiban rengetné meg az emberek világról alkotott képét! Elkezdhetnék utánaszámolni, hogy utoljára mikor csináltam bármit is a tornateremben (ami annyira tágas, hogy legalább hat ember befér egyszerre!), de valahogy csak olyan alkalmakat tudok felidézni, amikor kint fetrengek a pálya szélén. Vagy amikor ott sem vagyok a suliban.
Dijával a csütörtöki énekórán rájöttünk, hogy Beethoven Örömódájára remekül passzol a Harry Potter könyvek cselekménye. Mondjuk így visszagondolva annyira nem is, de akkor nagyon átszellemült fejet vághattam, ahogy hallgattuk a zenét, a lelki szemeim előtt pedig kicsi Harryk (és kicsi Baziliszkuszok) masíroztak Roxfort folyosóján. Még igyekeztünk is elbújni a többiek mögött, miközben lelkesen előadtuk az egészet, és csak lehajtott fejjel ~~meg a padlón fetrengve~~ röhögni, mert mi ennyire diszkrétek vagyunk.

Most pedig a napom fénypontjaként belenéztem a hűtőbe, és rájöttem, hogy a tejünk is Winny márkájú, halleluja, ma boldogabb szívvel fogok elaludni!

Ékszereim, második fejezet. Azt hiszem, túl sok időm van!

lovely matekfakt

2011-09-19T19:30:00.002+02:00

Ma az a megtiszteltetés ért, hogy életem második matekfaktján rögtön írhattam egy - a tanár szavaival élve - "kedves kis ismerkedő számonkérést, ami arra szolgál, hogy ne menjen el rögtön a kedvünk az egésztől". Hát, nem tudom, nekem azért annyira nem tűnt kedvesnek. Úgy féltem tőle, hogy nagyon. Egész vasárnap teljes indukciós bizonyítások masíroztak a fejemben, ezen gondolkoztam az ágyban, a padlón fekve, miközben gépeztem (~~mikor volt nekem arra időm?!~~) hajmosás és töritanulás közben, meg azt hiszem, a vécén ülve is. Ha már ilyen szépen felsoroltam mindent.
És végül még egészen jól is ment a csoport nagy részéhez képest. Meg ahhoz képest, hogy egy olyan feladat is volt benne, amit nem is vettünk. És még azt is megoldottam! Igaz, hogy valami érdekes saját módszerrel, ami annyira érdekes, hogy nem is létezik, de hát na, a szándék a fontos.
Az agyam térfogata viszont minimum a kétszeresére nőtt. Ave, Tasi tanárnő!

Most pedig ülök az ablak mellett, kint óriási vihar van, esik az eső ezerrel, fúj a szél, mekkora jó már!
Ettől most komolyan boldog vagyok. Remélem, holnap hideg lesz<3

Ezek pedig a tanévkezdő ékszereim.♡ Part 1.

Már csak az lenne a kérdésem, hogy rajtam miért nem néznek ki ilyen jól?

2011-09-17T00:29:00.009+02:00

készül valami új.

azt hiszem.

annyira új, hogy nagyon!
csak szépenkérlek várj egy kicsit, mert még bénázok vele...

húúúúúúúúúúhh. azt hiszem, mára ennyi.
és csak zárójelben megjegyzem, hogy azokat a színes csíkokat fölül lehet nyomogatni is, tök jó játék!:D

és még egy jó tanács: ha Internet Explorerben nézed a lapot, hát, úgy FOS. jó tanács volt?

LEVEGŐT

2011-09-14T22:40:00.001+02:00

Eddig tetszik a 11. osztály, várjunk csak, amíg ezt leírtam, rájöttem, hogy igazából rohadtul nem. Mondjuk azzal kezdve, hogy annyi időm sincsen, hogy oxigénhez jussak (nem hogy internethez, vagy ilyesmi), hétfőn 8 órám van, kedden 9, szerdán csak 5, de utána két órás divatrajz, csütörtökön 9, aztán pedig jön a megváltás pénteken (~~FRÁJDÉJ FRÁJDÉJ~~), mert akkor csak 7. Hú. Most valahogy nem lennék a saját helyemben. Jobban mondva MEG FOGOK HALNI, a számításaim szerint úgy két héten belül, a végső kívánságom az, hogy valaki temesse mellém az új nyakláncomat, amit Gabitól kaptam, meg ha lehet, mondjuk Changmint is.
A matekfakt meg valahogy olyan, hogy belenézek a füzetembe, és aztán teljes sötétség.

Amúgy igazából esküszöm hogy nagyon élveztem, bár olyanokat veszünk, hogy az ember csak néz, és eltűnődik, hogy kinek volt ideje ilyeneket kitalálni, de tényleg jó, és örülök, hogy erre jelentkeztem. Mármint azt leszámítva, hogy ott van az egyetlen ember, akivel nem nagyon szeretek egy levegőt szívni. Meg ő sem velem. Vicces év lesz ez! De legalább ott vannak nekem az induktív bizonyítások...

Három faktra járok, HÁROMRA, normális vagyok én?!

Az abszolút kedvencem viszont a németóra, ahol drága Scheller csak mondja és mondja, és mintha valami maláj őslakos nyelven beszélne, vagy felőlem lehet timbuktui is, a lényeg az, hogy biztos nem azon, amit már két éve tanulok. Hát, hogy ebből nem lesz nyelvvizsgám, az több mint biztos!

Viszont voltam olyan ügyes, hogy rögtön sikerült felmentetnem magam a hétre tesiből, bár kérdeztem az orvost, hogy nem írna-e inkább év végéig szóló igazolást, de nem írt. Kár.

the edge of glory

2011-09-11T01:20:00.004+02:00

Errefelé minden rendben, attól eltekintve, hogy a takonnyal együtt mintha az agyam is távozott volna a fejemből. Valami hihetetlenül izgalmas volt ez a hét... Minden egyes nap itthon poshadtam, óránként infralámpáztam a fülemet, naponta háromszor mindenféle cseppeket meg sós vizet nyomtam fel az orromba, ittam vagy 25 tasak ACC-t, bevettem egy rakat antibiotikumot meg ezercsilliótrillió kis bogyós C-vitamint, ollálá, ez a tanév is jól kezdődik. Lassan kéne valami konstruktívat is kezdenem az életemmel!

Viszont mielőtt ~~véletlenül~~ bármilyen konstruktív dologba fognék, gyorsan megyek, és megnézem a Jiu negyedik részét, mert olyan ügyes voltam, hogy megtaláltam angol felirattal, és aaaaaaaaaaaaaaaahhh most eszméletlenül hiper vagyok, szóval szaladok is.

JIU JIU JIU JIU,

~~egyszer nem gyilkolnál meg engem is??~~

creepy dollface

2011-09-07T23:44:00.010+02:00

Voltam olyan elmeroggyant, hogy képet ígértem a betörőijesztgető óriáskontaktlencsémről. És ahogy a mondás tartja: ígéret szép szó, de a Landwirtschaftsausstellung még szebb! Viszont előre megkérném a kedves rabló-, pedo-, szervkereskedő-, és egyéb gonosz bácsikat, hogy ne raboljanak el, becsületszavamra van elég gondom anélkül is! Kivételt képez, ha esetleg Dél-Koreába akarnának küldeni, viszont például Afrikában nem szeretnék rabszolga lenni. Ja, és Jiut is szeretettel várom, mert hiába egy elmebeteg emberrabló gyilkos, ha mindenképpen meg kell halnom, akkor azt az ő keze által szeretném, köszönöm a figyelmet, engem hallottak.

x x x

~~oké, azt hiszem ez a kép eddig tartott, mert nem akarom a saját gyökér fejemet csodálni akárhányszor feljövök a blogomra. :D~~

Meg azt is hozzátenném, hogy bőröm nem ilyen szép rózsaszín, inkább olyan mustársárga, mint úgy általában az embereknek, csak végre visszakaptam a számítógépemet, és jólesett elszórakoznom a FOTOSOPPAL, ha már úgyis itthon kell rohadnom egész héten. Meg úgy egyáltalán: nem is így nézek ki!

Voltam orvosnál, szerencsétlen már többet lát engem, mint a saját gyerekeit. Harmadszorra is megállapította, hogy arcüreggyulladásom van, és harmadszorra is nagyon örültem neki! Amúgy élőben jóval betegebbnek nézek ki, mint a képen, de hát Photoshop bácsi csodákra képes. És respekt nekem, hogy sikerült olyan képet csinálnom, ahol éppen nem lóg takony az orromból.

neveljük meg a szomszédokat!

2011-09-04T23:13:00.004+02:00

Délután a szomszéd házban valami elvetemült ember elkezdett úgy ezer decibellel rádiót hallgatni. Természetesen nyitott ablaknál, hogy lehetőleg az egész kerület, sőt még a pesti oldal, vagy esetleg a Mucsaröcsögén lakó nagyothalló öreg néni is kristálytisztán élvezhesse a százháromkilencrádióegy-csakigazimaislágermegy műsorát. Úgy gondoltam, elfogadom a kihívást: sarkig tártam az ablakot, és full hangerőn nyomattam neki a Neverlandet, egészen addig, amíg abba nem hagyta. Biztos örült nekem, de hát ez van. Mostantól már én is itt lakok, úgyhogy rendet fog tanulni. Ugye Kevin? Szerinted is?

SZERINTE IS.

:DD

we stay forever young

2011-09-03T21:40:00.012+02:00

without an end, never end

this is n e v e r l a n d ~

aaaaaaa

aaaa

aaaaaaaaaaaaaaa

meghalok.

zsebkendőhegyek

2011-09-02T18:12:00.001+02:00

A tavalyi 609 (HATSZÁZKILENC!) órás hiányzásom után mélységesen elhatároztam, hogy idén akkor is suliba fogok menni, ha 100 fokos lázam lesz, és vér folyik a füleimből. Akkor jöttem rá, hogy ezt a nemes fogadalmat úgy ahogy van, bebuktam, amikor már az évnyitóról egy kellemes arcüreggyulladással jöttem haza. Az első tanítási napot tehát az orvosnál töltöttem, kaptam antibiotikumot is, örültem nagyon. Elméletben jövő héten se mehetnék, de ~~B2STos~~ biztos, hogy ezt felülbírálom, mert azért az első héten hiányozni elég ciki, még tőlem is...
Amúgy jó fosul vagyok, fáj az arcom, meg a nyakam, meg úgy mindenem, lázas vagyok, és annyi takony jön belőlem, hogy úgy érzem, mintha az agyam az orromon akarna kifolyni. Elég kellemes érzés.
A többiektől kaptam néhány SMS-t, miszerint "Na mi van veled?", "hol a faszban vagy már megint?!", és egy olyat is, hogy "IGYÁL!!!!!!!". Az osztály maradéka gondolom le se szarta, hogy nem vagyok ott, megszokhatták már hogy folyton otthon haldoklom.
Azért valahogy nem így képzeltem a sulikezdést!

Nyáhájj. Mit gondoltam? Hogy jön az új tanév, és akkor varázsütésre meggyógyulok?!

ribirobi, a ratyikapitány

2011-08-31T00:33:00.000+02:00

Néha a Szent Johanna Gimi olvasása közben elgondolkoztam, hogy oké, halálra szakadom magam rajta, de azért ennyire nem hülyék a 17 éves fiúk...
Aztán, amikor Robiék osztálykiránduláson az ebédél tarhonyát kezdenek köpködni egymásra, tömegverekedést rendeznek az utcán, éjszaka a hegytetőn vérfarkasosat játszanak és négykézláb szaladgálnak összevissza, meg szuperhősnek képzelik magukat attól, hogy egy rózsaszín törülköző van a hátukon, hát, sajnos rá kell jönnöm, hogy rosszul gondoltam. A hülyeség nem ismer határokat.
Barnát ezentúl mindig Cicabarnának fogom hívni!

Zsófival és Dijával elmentünk boltba. Szóltunk az ofőnek, vittünk magunkkal mobilt is, meg minden. Mert mi jókislányok vagyunk. ~~Persze, Zsófira pont azt a szót használnám, hogy jókislány!~~ Negyed óra múlva értünk vissza. A ház zárva. Sehol senki. Pedig ordítottunk befelé, ahogy tudtunk. Az egész osztály elment valami előadást hallgatni, minket meg otthagytak, mekkora arcok már. Mondjuk annyira azért nem zavartattuk magunkat, bekommandóztunk a házba a nyitott ablakon keresztül, tiszta menőn nézhetett ki (csoda, hogy az utcán ténfergő néni nem hívta ránk a rendőrséget!), aztán fogtuk magunkat, chipset zabáltunk és medencéztünk, és überkirálynak éreztük magunkat. Yeah.
Aztán visszajött az osztály, és kiderült, hogy senki nem vette észre az eltűnésünket, nemhogy a többiek, de még az ofőnk se, kész, ennyit jelentünk neki... :D Azért úgy vélem, mi jobban szórakoztunk, mint ők, akiknek a falu történetét vagy jóégtudjamit kellett meghallgatniuk.

Akinek pedig kétségei támadtak, elárulom, hogy a hajam sötétbarna. Ismétlem: SÖTÉTBARNA. Akkor is, ha feketének, lilának, meg vörösnek látod, az csak optikai csalódás. A hajam sötétbarna, mert én azt mondtam!

halál az összes bogárra!

2011-08-29T01:56:00.002+02:00

Az óra hajnali háromnegyed kettőt mutat, ami azt jelenti, hogy kemény Chibi vs. bogarak fight megy a ~~szobámban~~ a szobámnak nevezett romhalmazban. Én tudom, hogy sok bogár van a világon, na de hogy mindegyik egyszerre akarna bejönni a szobámba?! Ráadásul valami azonosíthatatlan faj. Miközben fél kézzel nyírom ki őket, a Szent Johanna Gimi ötödik kötetét olvasom, két napon belül másodszor, mert annyira #>%÷@\+& jó könyv, hogy az valami hihetetlen! Olvasom, olvasom, és így minden második oldalnál ilyen reakciót produkálok:

Ha valaki bejönne miközben röhögök, lelátna a mandulámig. Szóval akit érdekel a mandulám, az most nézze meg, mert lehet, hogy ki fogják venni!

Délután tanévkezdő vásárlókörútra mentem, és a fél osztállyal sikerült összefutnom. Egy pasas meg leszólított a Westend előtt, hogy nem akarok-e márkás parfümöt, merthogy most lopta a Douglasból. Hát nem akartam. Holnap pedig osztálykirándulás, és fel kéne kelnem úgy hajnali ötkor (?!), na, ezt még nem tudom hogy pontosan hogyan kivitelezem, de lassan egyszerűbb lenne, ha le se feküdnék. Hoppá, egy katica is bejött a szobámba, és valami istentelenül hangosan csapkodja magát a mennyezethez. Szegény! És még lefeküdni se tudok, mert szárad a piros körömlakkom. Egész nyáron átlátszóra volt lakkozva, de hát kezdődik a suli, meg kell botránkoztatni a tanárokat! A hajam is be lett festve, úgy nézek ki, mint valami indiánlány. Nekem tetszik. Az volt a dobozra írva, hogy érzéki és csábító hajam lesz, ez nem tudom, mennyire valósult meg, de mindenestre még valami ápoló csodatrutyit is kaptam hozzá (méhpempőt!), szóval majd azzal kenegetem a fejemet és tuti tiszta érzéki lesz. Na persze.

supadzsunioo ví ár supa supa men

2011-08-27T23:59:00.000+02:00

Végre sikerült megszereznem az áhított vattacukromat a Margitszigeten, szép hupizöld színe volt. Akarok még egyet!<3 Dorka a 38 fok ellenére háromnegyedes ujjú pólóban, hosszúnadrágban és zokniban (??!!!?!!?!!?!) feszített, az utcán csak kicsit nézték hülyének, én viszont nagyon hülyének néztem. Főleg, miután én rövidnadrágban és pólóban is leizzadtam a sminket a fejemről, ő meg halálnyugodtan felvett még egy farmermellényt is. Bolond. :D És tényleg hozott nekem nyalókát, és tényleg akkora volt, mint a feje, viszont az én fejemnél kisebb volt. Túl nagy a fejem. Még nem kezdtem el megenni. Félek. Ha elkezdem, több héten keresztül egyfolytában ennem kell!

Találkoztunk egy nem teljesen beszámítható bácsival, akit saját bevallása szerint azért rúgott ki a barátnője, mert büdös volt a lába. Nem csodálom, tényleg büdös volt a lába.

Megjött az atomgigamegakontaktlencsém is Kuala Lumpurból (??), hát valami eszméletlenül duuuurva, komolyan, felteszem és félek saját magamtól. Ezzel fogom éjszaka ijesztgetni az emberrabló sorozatgyilkosokat az utcán!

Most pedig Gabiék buliznak ezerrel, és DJ Masa nyomja nekik a zenét, én viszont szuper antiszociális hangulatban vagyok, ezért inkább itthonmaradtam. El is megyek, és befestem a hajamat sötétbarnára, mert most éppen ehhez van kedvem.

Olyan szép virágos füzeteket vettem magamnak sulikezdésre, azokat fogom nézni egész éjszaka!

the best fuckin 2 minutes & 44 seconds of my whole life. :DDD

2011-08-22T22:58:00.006+02:00

utálom a vizet

2011-08-21T23:44:00.000+02:00

Utána se tudnék számolni, hogy mennyi ideje nem ittam vizet. De most komolyan, mi a jó benne? Van íze? Nincs. Van szaga? Nincs. Könyörgök, még színe sincsen, hogy legalább azért szerethessem!

Felőlem hülyének nézhet az emberiség pontosan 97%-a, de nekem akkor is hányingerem van a víztől. Meg néha úgy amblokk az ivástól is, egyszerűen nem kívánom, nem tehetek róla! Sokan mondják, hogy azért vagyok folyton beteg, mert nem iszom. Pedig néha azért szoktam inni. Tejeskávét. Meg kólát is, csak hogy az egészséges dolgoknál maradjunk.

Azért vicces látni, hogy más annyit iszik egy nap alatt, mint amennyit én egy hét alatt se. Néha belegondolok, hogy a tudomány mai állása szerint már rég meg kellett volna halnom, de hát íme, még mindig élek, ENNYI! Nanáék úgyis megmondták, hogy egy ufó vagyok, szóval nekem már mindegy.

A mai nap ezercsilliótrillókvadrillió jugoszláv dináros kérdése tehát:

mi a jó a vízben?!

~~Mármint a képtől elvonatkoztatva, mert ahogy Myungsoo iszik, az nyilvánvalóan pozitív dolog. ♥~~

Holnap találkozok Dorkával, és elvonszolom vattacukrozni. Mostmár csakazértis. Azt mondta, hogy vett nekem egy nyalókát, ami nagyobb mint a feje, nyáá, aaaaaaaaannyira édes ez a csaj hogy az hihetetlen!<3

háááuhháoúú!

2011-08-17T22:39:00.002+02:00

Augusztus utolsó előtti hete = tánctábor. Tradíció.
Pozitív meglepetésként ért, hogy étterembe járunk át ebédelni minden nap, bár... Azért hat év alatt eléggé megszoktam először a (~~reklám helye~~) Food Express csodálatos műanyagdobozos, kajának nevezett izéit, aztán pedig a Gastroyal (a nyerő ebéd házhozszállítója!!) zsírleveseit, ami minden nap ugyanaz a lötty volt, csak néha úszkált benne pár szem borsó, akkor borsólevesnek nevezték, aztán másnapra átkeresztelték húslevesnek, és beledobáltak néhány tésztadarabot. Ahh, a régi szép idők! A legjobban a cukorlötyi hiányzik, azóta se ittam semmit, ami olyan undorítóan édes lett volna, mint az volt...
Szerencsés módon már első nap sikerült lesérülnöm, felszakadt a bokám, aztán az egésznapos sántikálástól halálos izomláz keletkezett a vádlimban. Úgy vonszolom magam, mint valami rokkant nagyanyó. Mert én ennyire menő vagyok!
.
Vácimárk azt mondta, hogyha majd gimis leszek, meg fogok változni, és nem leszek ilyen hülye. Még szerencse, hogy nem vált be a jóslata. Jazz-baletten nyugdíjastornát produkáltunk ("Ezt nem combanyaktörésnél szokták csinálni?!"), aztán rájöttünk, hogy nemcsak körte- meg alma-, hanem répaalkat is létezik, kis göcsörtös gyökérlábakkal kiegészítve. Hogy a parasztasszonyos beállásról ne is beszéljünk!
A legjobb hangulatot a csörömpölős zene adta, elefánttrombitálásokkal vegyítve, igazából ennyi erővel én is beülhetnék pár edényen dobolva a terem sarkába, még az is kellemesebb hangot adna. Béla és Kunigunda társaként megszületett Balambér, a hajszárító, Csilla mobilja pedig a nemes Géza nevet kapta. Mert a kreatívitásunk határtalan. Ráadásképpen feltaláltuk a mocsárloccsantó cipőt is, Lilivel pedig saját párzási üvöltést fejlesztettünk ki. ~~Aztán ellógtam a balettórát.~~ A féjszbuk legújabb nyelvtanilag zseniális mondata pedig: "Laura egy egy bejegyzéshez, amiben te is szerepelsz." he?!! O__o"

És aki nem tudná, a pomádé jelentése: zsírból készült illatos kenőcs.
Pusi a nap közepén hazament ápolgatni a hasmenéses kutyáját, Ildikó néni pedig felmosta a szőnyeget.
Tánctábor, én így szeretlek!♥

Most pedig megyek leütni a drága testvéreimet, mert délután óta a "Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje" kezdetű örökérvényű nótát dalolják, de olyan intenzitással, hogy agyérgörcsöt kapok tőle.

2011-08-12T20:18:00.002+02:00

Eltűntek a képeim. Kaptam a helyükre sok kis aranyos piros X-et. Dizájnos, nem?
Ajánlom, hogy visszajöjjenek, mert én biztos hogy nem töltöm fel őket megint!

Rajzoltam, de a szkenner még nincs itt. Ajh. Micsoda problémáim vannak, komolyan...

><"

utóirat: mire ezt leírtam, vissza is jöttek a drágák. Biztosan megijedtek, hiszen végülis annyira félelmetes vagyok! Nem is értem minek van itt ez a bejegyzés. Majd ha nagyon fogok unatkozni, akkor jövök és kitörlöm, biztos szórakoztató lesz. Ehh..

tizenegy banános láda és nyolc darab kartondoboz van a szobámban, fuckyeah

2011-08-10T19:03:00.001+02:00

Eddig szeretek itt lakni. Igaz, a szobám nem valami nagy, és televan dobozokkal, még nincs asztalom, meg ágyam se, és ha már itt tartunk, csak az én szobámban nem szerelték fel a lámpát, de legalább a vécét elvitték a szobám közepéről a drága munkásbácsik. De raktak a helyére egy fürdőszobaszekrényt, bár valahogy úgy érzem, hogy azt mi nem ide szántuk... :D
Amúgy szép lesz! Majd.
Most szerelték be az internetet, hát, én szívesebben élném egy darabig az életemet net nélkül, viszont azzal a boldogító tudattal, hogy van hol aludnom. Amúgyis voltam olyan előrelátó, hogy még reggel betöltöttem magamnak egy csomó videót, hogy tudjam mivel szórakoztatni magamat, becuzz i have no life, na most okos vagyok vagy okos vagyok?
De holnap megyek vattacukrot enni a Margitszigetre, és nagyon jó lesz nekem.
Meg azért is, mert ittvan előttem a padlón egy orbitálisan nagy U-Kiss poszter.
<3

ui. teszteltem a vécét, az legalább működik!:D

2011-08-09T23:18:00.000+02:00

költözünk. holnap. ohmygaaawwd!

before the dawn

2011-08-06T23:29:00.002+02:00

Ő egy fiú. Csak jól titkolja.♥

Ha valakit nagyon érdekel, hogy mi ez a kifacsart póz, meg a why why, akkor megtekintheti itt 0-24 óráig, nonstop, egyperc harmincöt másodpercnél. Nem mintha bárkit is érdekelne, csak jólesett leírni.

Tudom, jóval randább lett, mint az előző, de hát Myungsooból csak egy van. ~~Sajnos~~.

supership kalandjai, első rész

2011-08-05T23:37:00.001+02:00

Ma találkoztam egy meglehetősen agresszív kislánnyal. Először random le akarta tépni az orromat, aztán a fejemen ugrált, és amikor ezt is megunta, megpróbált megfojtani a saját nyakláncommal. Biztos bejöttem neki!

Tetszik ez a költözés dolog, kidobtam a cuccaim felét, és hihetetlen jó érzés volt. Próbáld ki te is díjmentesen, úgyis holnap lesz lomtalanítás a környéken, már három napja itt csöveznek a drága égadta ~~cigányok~~ ROMÁK a kapu előtt, hogy minél előbb lecsaphassanak a kirakott cuccokra, ~~valószínűleg~~ az apukám biciklijét is ők lopták el tegnap éjszaka a garázsból, sállálá.

A szekrényem mögött találtam egy százéves cserepes növényt, vagy mostanra inkább csak fonnyadt gazt, és nem tudom, hogy hogy került oda. Tényleg nem. A rajzaimat is megtaláltam zsenge hatodik osztályos koromból, és tökre tetszenek, a rajzfixáló spréémre meg az van ráírva, hogy szemizgató hatású. Már bocsánat, de milyen az, amikor valami izgatja a szememet?! Délután lejárt orvosságokat válogattam, és ráadásképpen csírázómagok borítják a szobám padlóját. Éppen most szedegetem őket. LIKE A BOSS.

aahh. Rajzolni akarok. nagyon!

ki gondolta, hogy egy költözés ilyen bonyolult dolog?!

2011-08-03T20:49:00.001+02:00

Kim Myungsoo, you're driving me crazy.

zöldeskékesfehéresszürkés! azmi.

2011-07-29T23:04:00.011+02:00

Tisztelettel jelentem a lelkes közönségnek, hogy le van festve az új szobám fala. ~~Bár ez nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne.~~ Leírhatatlanul csodálatos színe lett, csak kár, hogy pont nem olyan, mint amilyet akartam. Először eléggé utáltam, de mostanra valamennyire összespanoltam vele. Jóarc. Kivéve, ahol az öcsém festette, mert ott enyhén fehér foltos a drága.
Olyan tündérkirálylányos szobát szeretnék, antikolt bútorokkal meg tüllfüggönyökkel, tükrökkel és baldachinnal, csiribí-csiribá!

De el tudod képzelni, mekkora csoda lesz elköltözni innen a hegyoldalról? Hogy micsoda felfoghatatlan könnyebbség lesz sík terepen lakni?:D
Áhh. Utálom a telet. Utálom a havat. A jégtől pedig egyenesen félek.
El tudod képzelni, milyen eszméletlenül jó lesz halálfélelem nélkül iskolába menni? Hetedikes koromban elnyaltam suliba menet a jeges utcán (nagyjából függőlegesen lejt....), azóta ferde egy csont a nemes hátsó felemben, azóta nem bírok rendesen ülni. Tudom, epic fail kategória, de ezt kivételesen nem a saját bénaságomnak köszönhettem.
Aki meg magassarkúban indul el lefele tőlünk, az halálra van ítélve. Tapasztalat.
Sík terep, magassarkú csizma télen, JÖVÖÖK!<3

best music video ever.

2011-07-26T13:13:00.001+02:00

and when I say ever, I mean EVER. ♥

demostnem?

fülem érjen bokáig.

2011-07-25T23:12:00.000+02:00

A tiszteletemre remek napozóidő volt a héten: viharos szél, szakadt az eső, ~~esett a hó~~, meg minden mi jó, és így születtek meg a pindúrpandúrok, a három virgonc kislány, akik arra tették fel életüket, hogy szembeszálljanak a tűzzel és a gonosz erőkkel!<3 Nosztalgia mód ON.

Ma reggel arra ébredtem, hogy 17, azaz TIZENHÉT éves vagyok. Jóságos ég. Lassan beszerezhetek egy kivehető műfogsort. Meg egy járókeretet. Igen, a járókeret néha határozottan jól jönne!

Ennek a történelmi eseménynek az örömére fél napon keresztül festhettem az új szobámat, csodálatos mentazöld színűre, mert én ennyire menő vagyok. Először ronda volt, aztán egészen szép lett.

Aztán viszont még rondább.

Az egész megkoronázása képpen pedig halálra ettem magam tiramisuval.

Bizony, a mai nappal együtt éppen 17 éve próbálok rájönni, hogy mi a jó életet keresek én itt. De ha eddig nem jöttem rá, akkor kizárt dolog, hogy éppen most fogok!

És csak hogy egy kis életbölcsességgel zárjam a napot: meekmekmekmekkmek.^^

tizenhét? ÉN?!

valamit tuti elszámoltak...

oofffff.

2011-07-16T15:30:00.000+02:00

안녕~

Megyek a hasamat süttetni a nyaralónkba, ollálá!
Egy hét múlva jövök, ha addig nem fulladok bele a Dunába. Mert erre is megvan az esély.

szeme is van!

2011-07-13T22:25:00.000+02:00

Aaxi, a férjurad megérkezett. De szerintem osztoznunk kéne rajta!

Drágajó szüleim elvitték magukkal a laptopot és a fényképezőgépet. Azt hiszem, valamiféle mutáns képességekkel rendelkezem, ha ezt most mégis meg tudom osztani az emberiséggel...

nagyban itt találod

vagy itt vagy itt.

Én mondom, akkoris tiszta szexi lett a kézfeje.

Ma pedig ~~csak~~ kétszer nyaltam el az utcán, de mentségemre legyen mondva, hogy tegnap sikerült elszakítanom a fél kontaktlencsémet, ezért nem nagyon láttam semmit.
Meg amúgy sem merném bátran kijelenteni, hogy életben maradok... A nagymamám most nyomott belém konkrétan egy fél dinnyét!!
És fáj a kicsiszívem is. De csak egy csöppet. Egyenlőre.

meleg van, és azt nem szeretem

2011-07-12T22:25:00.002+02:00

Légkondira nem telik, ezért eddig hőség-elleni stratágiaként a jól bevált módszerrel legyezgettem magam valami fosadék papírdarabbal nap mint nap. És persze állandóan az ágyamon fetrengtem, mint valami idegbecsípődéses nagyi. Ezen a történelmi napon viszont megtaláltam itthon a ventillátort, és ebben a szent pillanatban is ~~MAXRA vehheheh~~ fullra állítva fújatom vele a fejemet. Like a boss. ♥
Ha pedig már a talált tárgyaknál tartunk, az egyik fotelben egy lejárt majonézesflakonnal találkoztam. És mindenki tagadta, hogy ő tette volna oda. Gyanús. Ha magától mászott oda, akkor ott már régen gondok vannak!
Amikor meg bementem a fürdőbe hajatmosni, a kád fölötti szárítón egy rohattnagy nejlonzacskó lógott. Egy vállfán. (?) És tele volt vízzel. (??) Vajon másoknál is így szokott zajlani a költözés?

Viszont nemsokára itt a szülinapom, és lesz ilyenem, meg ilyenem is, és nagyon fogok örülni, huhuhhu.
TAEMIN PEDIG ÚJRA SZŐŐKE!

heart for 2

2011-07-08T03:14:00.002+02:00

it's not a love story..

이젠 알것 같은데.

24,382 megabyte naplózott msnes beszélgetés elolvasása után végleg rájöttem, hogy nekem kell ez a fiú.

Csakazértis.

Olyan mélyen elzártam magamban az emlékeket, hogy már én magam sem találtam többé rájuk. Eltemettem őket, mert mindennél fájdalmasabbak voltak, amit addig éreztem rövid ~~és szánalmas~~ életem folyamán. Minnél kevesebbre akartam emlékezni abból a nyárból, amikor végleg elromlott bennem valami.

De mégis, hogy felejthettem el ennyi mindent? Hogy felejthettem el, hogy ő törődött velem a legtöbbet, amikor szintén romokban hevert a világom? Soha senki nem segített még nekem annyit, mint ő. Hiába rombolta le utána, amit segített felépíteni, mostmár soha többet nem fogom elfelejteni, hogy mit jelentett nekem. Hogy mennyi időn keresztül volt mellettem, és hogy ő volt az egyetlen ezen a kicseszett világon, akit érdekelt, hogy ki vagyok valójában.

És rájöttem, hogy ezt nem hagyhatom mégegyszer elveszni. Már semmi nem ugyanolyan, de a múlt mindig ugyanaz marad. És úgy látszik, az érzések is. Legalábbis valahol mélyen.

Elolvastam az összes hülyeségünket, amit fél éven keresztül sikerült összehoznunk... Nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire hiányzik ez az időszak.

Itt döntöttem el, hogy kell.

Aztán felhívott. Teljesen betépve. Vagy beállva. Nem tudom, de nem is érdekel. És ettől arra is rájöttem, hogy hiába néz ki ugyanúgy, hiába ugyanolyan az illata, hiába ugyanolyan hosszúak az ujjai, ő már egy teljesen más ember, mint akkor. És én is teljesen más vagyok. És a jó élet se tudja, hogy most mit csináljak.

Te gyökér, miért bonyolítasz meg mindig mindent?!

you ruined it all,

o u r s t o r y ,

our unbelievable story...

it's no love story.

ez olyan.. asd.

2011-07-06T22:00:00.003+02:00

Tegnap éjszaka közepén rámjött a valamitcsinálnomkell különben felnyomomazorromatazagyamba. Ígyhát ennek az isteni sugallatnak a hatására (jól figyelj...) csináltam valamit. Egészen logikus módon.
Még nem nagyon látszik, hogy mi lesz belőle, de én már nagyjából tudom, és végülis ez a lényeg, nem?
Amúgy eredetileg Kornélt akartam lerajzolni, aztán valahogy olyan Max-es lett, de aztán szőke hajat csináltam neki, szóval mégse, és most olyan Jace-féleség állapotban van. De ki tudja, milyen lesz mire befejezem!

Ha IDE kattintasz, csodálatos módon megnagyobbodik az egész, és jobban fogod látni, hogy mi folyik rajta. Vagy éppenséggel nem.

És ha valami csoda folytán kíváncsi vagy a vázlatára is, amit eléggé kétlek, vagy hogy hogy is néz ki úgy egyben, akkor itt van még egy kép. És ha még mindig kíváncsi vagy, akkor ezt is nézd meg, mert egészen leírhatatlan szögből fotóztam le, és annyira ~~rondán~~ művészien néz ki, hogy HÚHA.

Ps. a technika kopirájt, mert egyenlőre reménykedek, hogy én találtam ki. Ami persze nem így van, de hadd legyen egyszer nekem is gyereknap!

zuglóban jártam.

2011-07-04T15:04:00.002+02:00

Füves cigi? Dávid, büszke vagyok rád, nagyon szépen megtekerted, eszméletlenül sokat fejlődtél tavaly óta. Igen, tényleg nagyon szép egyenes lett. De nem, nem kérek belőle! Hogy mi az, hogy nem kérek? Ilyet még nem hallottál? Tényleg nem kérek... Nem, egyszerűen nem érdekel. Én elhiszem, hogy nagyon csodálatos, de... Nem tudom. Minek? Nincsen rá szükségem. Felőlem annyit eltolhattok itt mellettem, amennyit csak kívántok, tudod, hogy én nem szólok be senkinek semmiért. Miért szólnék be? Mindenkinek megvan a saját élete, amiben azt csinál, amit akar. Hogyan jönnék én ahhoz, hogy leoltsak valakit azért, amit ő tökéletesen helyesnek gondol? Én nem szólok be nektek, és bírlak titeket nagyon, de engem, kérlek, hagyjatok ki belőle.
Most hülye vagyok, hogy nem fogadtam el, pedig megkínáltatok? Oké, akkor hülye vagyok.
Ábel, ki ez a lány? Ja, a barátnőd? Gratulálok, mennyi ideje vagytok együtt? Öt nap? Huh, tök jó, és mióta ismeritek egymást? Öt napja... Ööö... Hát, végülis felőlem oké... Csak emlékszem még Regire, akivel ~~majdnem~~ egy évig jártál. Itt voltam, végignéztem az egészet. Látszott rajtad, hogy szereted. Ő is szeretett téged. Bírtam Regit nagyon, oké, nem volt egy nagy IQ-bajnok, de hozzánk tartozott... Regi... De régen volt! Most pedig minden nap egy csajjal alszol együtt, akit öt napja szedtél fel. És ráadásul annyira süt rólad, hogy nem szereted. Akkor meg minek?
Öt napja itt alszotok Dávidéknál, egy szeméthalom az egész lakás, 20 cigisdoboz az asztalon? Kávésbögrék a vécében? Félig megszáradt tésztadarabok a földön? Mosatlan edények mindenütt? Házibuli van, yeah!
Basszusmár. Az életkedvem elmegy. Ez a menőség, gyerekek? Mert akkor én inkább leszek lúzer.

Ps. Patrik... Én értem, hogy szar az életed, de ha a közeljövőben meglátlak, rajtad fogom tesztelni a legújabb Totally Spies-os pörgőrúgásomat.

Peace!

nosztalgia

2011-07-02T22:51:00.002+02:00

Költözünk. Vagy legalábbis eléggénagyon folyamatban van.
Én próbálom összepakolni a cuccaimat, tényleg próbálom, csak hát az ember mindig talál valam halálérdekes dolgot, amin le lehet ragadni pár ~~órán~~ napon kereszül. Így történt, hogy az első öt perc után valamelyik sarokból sikerült előbányásznom a régi naplóimat, tele az összes órai levelezéssel, mozijegyekkel, fényképekkel, rég elfelejtett rajzokkal, Seriári fogászati lapjával (... nem, nem voltam fanatikus kicsit se), egyszóval minden csodálatos és kevésbé csodálatos emlékemmel ~~hamvas~~ nyolcadik osztályos koromból...
Sokan hülyének néznek, amikor néha elrakok egy virágszirmot, rágópapírt, vagy esetleg egy harmadikos kisfiú fogászati lapját (nem is tudom, minek égetem magam ezzel másodszorra is), de most komolyan, ezek nélkül hogyan emlékeznék például arra, amikor két fagyival a kezemben és egy kanállal a számban ráztam a hátsó fertályamat a ~~Moszkva tér~~ SZÉLL KÁLMÁN TÉR közepén a tatai önképzőkör trombitaszavára?
Vagy amikor drágajó Zsófi néni két oldalas intőt írt be nekem, mert bealudtam matekon és nem bírt felébreszteni öt percen keresztül? Vagy Tikivel a szinguláris magvú parciális integrodifferenciálegyenletek perturbálását? (Pont azt. :D) Lapi tokamasszázsát? A Lappföldi Mikulásos Teaházat, ~~vagy mi a pestist~~ és a Színek Szállodáját? :D
Ésmég... Ettől fog mindig eszembe jutni Cili néni hawaii virágmintás strandszoknyája, meg Réka ~~állítólagos~~ leszbikus hajlamai, egyetlen fókabojtorjánom, Mumi és Zümi, az uff uff nagyfőnök naés kisvuk, a bogársárga középút, meg amikor majdnem felgyújtottunk egy egész erdőt...
Megtaláltam a Feri-féle életszemléletet is. "Don't happy, BE WORRY!" Szép angolsággal, na igen.

De a legtöbb dolgot egyvalakiről találtam. Az "öcsikémről", az ~~állítólagos~~ legjobb barátomról, vagyis Sütiről, Seggarcúról, Törpemagról, soroljam még? Nem sorolom. Emlékszem még, amikor egész nyáron érzéketlenül feküdtem az ágyban. Sose fogom neked megbocsátani a szüleim aggódását...
Rég volt, szép volt(?), és mondhatnám, hogy elég volt, de áááhh... Bármikor visszamennék.

Viszont miután sikeresen visszaemlékeztem életem egyik legsötétebb időszakára, sikerült öt banánosládát telepakolnom a könyveimmel. ÖT DARAB BANÁNOSLÁDÁT, az mi?! :O

traumatológia

2011-06-30T23:00:00.002+02:00

Negyed órája halálfélelemben élek! Hát az kérlek úgy volt, hogy békésen rajzolgattam az asztalomon, ami mostanában szemétdombként is funkcionál, amikor mellettem a falon légies könnyedséggel átsuhant egy indokolatlanul termetes pók. Olyan ~~kis~~ NAGY ocsmány dög, szőrös potrohhal meg vastag lábakkal. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én annyira nem kedvelem a pókokat... Egészen konkrétan félek tőlük. Még konkrétabban rettegek.

Bár gondolom, ezzel nem vagyok teljesen egyedül, éljen, sokra megyek vele. Anachrophobia, én így szeretlek!

De a lélekjelenlétemre legyen mondva, azért megpróbáltam kiiktatni egy zsebkendővel! Más kérdés, hogy véletlenül a szebkendő helyett az ujjammal találtam el szerencsétlen állatot. Nem meglepő módon azonnal Justin Bieber hangmagasságában visítva dobtam el az egész védőfelszerelést...

Amikor viszont ~~halált megvető bátorsággal~~ felszedtem a zsepit a földről, maga a pók nem volt sehol. Gyanús.

Már előre látom, hogy egész éjszaka nem fogok tudni aludni a rettgéstől, mert mi van, ha a pók egyszer csak rámugrik valahonnan?! MIKOR KÖLTÖZÜNK MÁR EL INNEN?? Még egy hónap, egy hónap, egy hónap, csak egy hónap... És soha többet nem jövök ide! ITT PÓKOK VANNAK!

És aki azt meri mondani, hogy pókok mindenhol vannak, azt saját kezűleg verem agyon a legújabb (~~huszonegyedik pár!~~) csótánytaposó cipellőmmel.

they are the best

2011-06-28T08:45:00.000+02:00

DEFINITELY.

♥

asdalfkgjslfhsdfkjdkfhakgshdkjdhs

ghgkslggasdfglhkdhkhgasdfhjklsk

hdjsalgkfaajhlksgflkdafgdlsjghjf !!!

show must go on, never stop!

2011-06-26T22:17:00.001+02:00

♫ Narsha - BBI-RI-BOP-A

Kész vázlat version... Kazsa, remélem, elégedettebb vagy a koncepcióval. :)

nézd meg nagyban is, ~~mert én azt mondtam.~~

Meg amúgy nem ennyire ordenárén ferdék a vonalak, csak valahogy sikerült eltorzítania a fényképezőgépnek. Ilyen ügyes volt. Hurrá.

Rájöttem, hogy nem tudok festeni. Nyolcadikban még tudtam!! ~~Döglött halat kellett festenünk, és esküszöm hogy tök jó lett.~~

és mi Srí Lanka fővárosa?

2011-06-25T22:45:00.000+02:00

megyek Gyalog Galoppot nézni, mert azt szeretem.

hahh...

angyalszárnyak

2011-06-24T23:39:00.003+02:00

♫ M&D - Close Ur Mouth

Csak hogy növeljem a nyaram értékét, elkezdtem végignézni az Így jártam anyátokkal összes évadát. Megint. Tavaly is sikerült, tiszta jó hagyomány lesz belőle! Nyehehe. Az egyetlen sorozat, amit valaha is néztem életemben. ~~Oké, ha nem számítjuk a Csacska angyalt, meg az ilyen "Sharon naplója" meg jóégtudjamit a Minimaxon. Én mindenesetre nem számítom.~~
Amúgy most jöttem az Operából. Rómeó és Júlia. Amikor kicsi voltam, utáltam, mert ha valaki meghallotta a nevemet, rögtön az jött, hogy "Na és Rómeó hol van?"... (Vagy, ami még rosszabb: "Na és Jancsi hol van?") ~~Egyet találhatsz, hogy mi a nevem.~~
Gabidrága, te hogy bírod ki az életet magassarkúban?? Lerohadt a lábam! Pedig 10 centis a cipőm sarka. Csak. Mi ez a te atommagassarkúdhoz képest? :D

Be kéne fejeznem két rajzomat egy pályázatra. Mint kiderült, még a héten. De én nem tudok időre rajzolni! Úgy látom, lesznek még gondjaim felnőtt koromban...

Ezt meg csak úgy nemtudom.

Fellépőruhákat szeretnék rajzolni, hogyha végre lesz időm. Kezdve a U-Kiss-el, mert nem tetszett a ruhájuk, ami a nullaháromháromnulla előadásainál volt rajtuk. Talán nem is a ruhával volt a bajom, hanem hogy a számhoz, meg az egésznek a hangulatához olyan szinten nem passzolt, hogy az már szentségtörés. ~~Ooookkéé, Keviné azért jól nézett ki...♥~~
Persze ez csak az én véleményem.
Az én gondolataimban ez az egész összefügg az eső utáni illattal, a lassan kiderülő éggel, néhány vízcseppel, ami a karodra esik, ezüst csillogással, világoskékkel, fehérrel... Muszáj megterveznem, amit érzek!
A fönt látható izébizé ennek a kezdeménye. Mégpedig Kevin ruhája... Na ja, ki másnak rajzolnék angyalszárnyat a pólójára? (Omg, úgy érzem, kicsit kiszámítható vagyok.)
Persze ez még erősen a bányászbéka hátsó fertálya alatt lévő kezdetleges firka-állapot. De majd igyekszem. Kész lesz sohanapján!

Aztán majd a 5dolls, mert ez is hogynézmárki, de ez egy másik történet...

Te jóságos tetrizolin-hidroklorid! Ez volt az első minden idegbajt nélkülöző bejegyzésem. ~~Legalábbis nagyjából.~~
Pezsgőt valaki?

esik az eső

2011-06-20T00:54:00.000+02:00

On the rainy days you come and find me

Torturing me through the night.

When the rain starts to stop, you follow

Slowly, little by little, you will stop as well...

Te jóságos ég.

Megőrültem?

Hát mit akarok én?!
Nem bírok egyedül maradni a gondolataimmal.

asdflgk;hj;sldkfjgksdlg;asdjldjgdfgsas;;dlkdfjghas;dgh

Egy nagyon kicsit hiányzik, és ez megijeszt.

Én nem akarok kötődni senkihez, hát nem érted?!

spazzing right noow

2011-06-18T02:41:00.016+02:00

♫ SeungRi - What Can I Do

Nyáááááááá! Csak éjfélig maradhattam, de addig is olyan jó volt, hogy nagyoon.
Szétsöprögettük a fejünket a meki vécéjében ~~meg minden egyéb elképzelhető helyen~~, vodkát ittunk valami narancsos löttyel (dehogy vodkát, VIZET!), Gabi ismét sikeresen kiszabadította a kislábujját a cipő pántjából, Kriszti csak kétmilliószor mondta el, hogy Hangeng milyen tökéletes, megmegmeg egy olyan édes kisgyereket láttunk, tapsikolt, malacfejet vágott, leszedte a gyűrűinket, villamost utánzott, mindentcsinált.♥ Nekem is ilyen gyerek kell majd... Bár az még kicsit odébb van. ~~Legalábbis reméljük. :D~~
Táncoltunk tömegnyomorban, szánakoztunk libafoson, éééés volt Bingeul Bingeul, visítottam Kevin részeinél ~~mint állat~~, összefutottam Dórival, akit minimum 5 éve nem láttam, és még a táskánkat se lopták el a sarokból, és még Gabi sem vakult meg a szemébe ment foszforeszkálós neonzöld izétől!
Oh yeah oh yeah oh yeah yeah yeeeah.

seriári örökké

2011-06-17T23:53:00.002+02:00

♫ Beast - Bad Girl

Elmentem az öcsém és a húgom évzárójára a régi sulimba. De amilyen bunkó vagyok, nem is a tesóim miatt, haneeem mert van ott egy kisfiú, aki nem is kisfiú, inkább egy elszállt bunkó seggfejnek nevezném, na, ő az én szívem csücske. Imádom. De tényleg. Három éve elhatároztam, hogy ő lesz a férjem. Végülis nem gáz, csak 5 évvel fiatalabb nálam... :DD De mentségemre legyen szólva, hogy nem gondoltam komolyan. ~~Oké, komolyan gondoltam, csak meg akartam kicsit nyugtatni az embereket.~~ Dehogy gondoltam komolyan, minek nézel te engem?!
Találkoztam Dorkával is, elméletben elmentünk a Stylewalker Nightra, gyakorlatban összevissza bolyongtunk a városban, bementünk minden Manna ABC-be (egy élmény volt), minden második sarkon eltévedtünk, és vettem 50 Ft-os sebtapasz-csomagot. Gondolom, senkit nem lep meg, hogy negyed órán belül lemállott a lábamról. Megérte, tényleg.
De én többet semmit nem hiszek el neki! Azt mondta, tud egy rövidebb utat, majd fél óra gyaloglás után rájöttünk, hogy annyira azért mégse rövid. Hoppá. Örültem nagyon.

Történtek még érdekes dolgok az este folyamán, de azt inkább hagyjuk...

nyafnyafnyaff.

hot summer!

2011-06-16T12:43:00.001+02:00

Csakazértis kirakom. Négy napig vártam rá!
Victoria is super pretty.
Krystal is super sexy.
Luna is super awesome.
Amber is super coooooool.
Sulli is super duper CUTE! ♥

Bár a tankot még mindig nem vágom...

Nem lőtte már el ezt véletlenül GD és TOP valamikor?! :D