Bonjour tout le monde, Chibi vagyok, és mindig lógok a tesiórákról. De kezdjük az elején. 1994. július 25-én születtem sokak örömére, még többek bánatára, és a legtöbbek teljes közönyére, és azóta is az ikreken röhögök, mert hiába magasabbak nálam vagy 20 centivel, nekik ezt csak egy nappal később sikerül véghezvinniük.
Igen, 17 éves vagyok, legalábbis papíron, mert nem hogy nem érzem magam annyinak, de kinézetre is úgy maximum 15 körül lehetek. (De ebből még nem akadt semmi problémám, sőt, ha tizenöt év múlva is így fogok kinézni, az azért nem kellemetlen dolog...)
Viszont vagyok akkora gyökér, hogy erre még rá is játszom, kicsi vagyok, frufrum van, óriás kontaktlencsét hordok, és igyekszem olyan fejet kreálni magamnak, mint egy játékbaba. Néha a villamoson ülve nagyra nyitom a szememet, és álmatagon pislogok az emberekre. A reakciójuk = priceless.
Tizenegyedik osztályba járok továbbá, és kitűnő tanuló vagyok, amivel lassan már saját magam előtt is kezdek strébernek tűnni, de sebaj, legalább nagyobb esélyem van rá, hogy felnőtt koromban nem valami híd alatt fogok csövelni a madárkakában. Bár persze ez is simán előfordulhat, ahogy magamat ismerem...
De nem is értem, minek beszélek az iskoláról, mert az nem tartozik kifejezetten az érdeklődés körömbe. Más annál inkább, ez pedig a rajzolás. Ha nagy leszek, illusztrátor szeretnék lenni, egyrészt, mert az jó dolog, másrészt, mert más rohadtul nem érdekel. Oké, mostanában a matekkal kezdek összespanolni, de ettől még nem leszek atomfizikus.
Aki a rajzaimat akarja csodálni, megteheti a 'félistenkedés' menüpont alatt! Nem várok különösebb dicséretet, mert vagyok annyira öntelt, hogy magamtól is világmegváltó remekműnek nézem minden kis gyökér firkálmányomat, de azért persze jólesik, ha valakinek tetszik, amit csinálok.

Különleges fétisem az albínó játékbabák és az agancsos emberek között oszlik meg, de ha például agancs helyett nyuszifüled van, akkor is sok szeretettel várlak. Ide tartoznak még esetleg a koreai énekesek is, főleg Kevin meg Kim Myungsoo, és a hosszú, vékony lábú fiúk. Akárki akármit mond, szerintem az szexi. Meg a lilásszürkéskékes szemű fiúk is, bár eddig csak egy ilyen fiúval találkoztam, és ő sajnos eléggé bunkó volt. De a sárga szemű fiúk is jöhetnek bátran!

Nagyon sok dolgot szeretek, de van valami, amit biztos hogy nem. Utálok vizet inni. Ez van, mindenki azt mondja, hogy meg fogok halni meg minden, pedig néha azért iszom! Tejeskávét. És ez nekem megfelel. (Igazából tényleg rejtély, hogy hogy nem száradtam még ki... De lehet, hogy ez csak a rejtett szuperképességeim előtörését jelzi!)

Összefoglalva magamat: Chibi, ketskekirálynő, babafejűidióta, óriás szemű, mangahajú, kávézós, almafüggő, rajzrajzraajz, átölelné az egész világot.¦


Igazából ez az egész csak Mr. Pontnemtudomnak szólt, mert más úgyse olvassa végig, ha viszont mégis, akkor annak jár a dupla respekt és az extra vajassütemény az ötórai teához! Legyen szép napod.¦

Szeretem az őszt, a kávét minden mennyiségben, az almát még annál is nagyobb mennyiségben, a könyveket hihetetlenül, mert nélkülük egy fosadék lenne az élet, és ugyanez vonatkozik a zenére is. Szeretem a hajvasalómat, aki a Kunigunda névre hallgat, és a mobilomat, Bélát. Igen, tényleg Bélának hívják. Tervbe van véve egy közös gyerekük, egy iPod, amit már előre elkereszteltem a csodálatos Lipót névre (megihletett a történelemkönyv), de sajnálatos módon ez még csak a jövő zenéje.
Szeretem a farkasokat, a fehér farkasokat duplán, a karácsonyfaégőket, a babarózsaszín és világoskék körömlakkot, a nagy kötött sálakat, a Gyűrűk Urát, a Harry Pottert, és az Így jártam anyátokkalt. Szeretek táncolni, bár az már más kérdés, hogy tudok-e.
Szeretem még ezenkívül az esőillatot, az álomfogókat, a tüllfüggönyöket, és szeretem a frufrumat, mert szerintem akkor is életem egyik legjobb döntése volt, hogy ilyenre vágattam. A fiúk azon a véleményen vannak, hogy fésüljem oldalra, mert úgy sokkal jobban áll, én viszont úgy gondolom, hogy elsősorban magamnak akarok tetszeni, akármit is gondolnak.
Boltkóros vagyok, elég nagy mértékben, és mindig csodálkozom, hogy honnan van mindig pénzem a hülyeségeimre. Szeretem a vattacukrot (ki nem?), az óriási nyalókákat és a koreai popzenét. És igazából úgy általában minden embert szeretek, azokat főleg, akik viszontszeretnek, de még azokat is, akik nem.
Téged is szeretlek. Komolyan. Legtöbbször az egész világot szeretem.

...mármint némi Photoshopos segítséggel. A fejem másik fele lemaradt, mert az csúnyább.